Tudja-e más <br> <br>Néha el kell távozni Földtől, világtól, embertől.. <br>S magától engedni menni Lelkünk, <br>Szállni hagyni a mindenség bármelyik zugába, ha ott érzi jól ma
Tudja-e más
Néha el kell távozni Földtől, világtól, embertől..
S magától engedni menni Lelkünk,
Szállni hagyni a mindenség bármelyik zugába, ha ott érzi jól magát.
S mi addig őrködünk,
Mint robotpilóta testünkön..
Elménk rendezi helyét érkezésének.
Tudja-e más milyen,
Az embernek szívéből élni?
Feladni álmot, félredobni vágyat,
S mint állat ösztönéből,
Csak mindent vagy semmit,
De félig nem szeretni semmit,
Egészen kapni és meztelen adni a világnak?
Tudja-e más milyen,
Hagyni jó nagyot zuhanni,
És félúton nem kapaszkodni megtartani magunk?
Mikor bizalmat adunk,
És mi mindegy, hogy mit kapunk,
Nem térünk le útról,
Amely a szívünkben él.
Tudja-e más milyen,
Végignézni testünk,
S újra helyre hozni Lelkünk,
Egy hosszabb feladat után?
S néha erőseknek egy kevés,
Összerázza a mindenség tenyerében magunk,
És több feladatot kapunk.
Vajon biztos-e hogy azok vagyunk?
Vagy csak szeretnénk azok lenni,
Kiknek bármit hoz az élet,
Szívében él az élet?
Tudja-e más milyen..
Annak lenni igazán,
Ki teremt,
De el nem vesz soha?
S nem haragudni másra,
Főleg nem önnön magára,
Mikor a Lélek kimenekül testből,
S erőtlen sejtjeinkből,
A test csak takarékon él,
S közben a szellem világ ,
Addig-addig tép,
Míg az erő bennünk egyszercsak feleszmél.
Tudja-e más milyen..
Igazán szeretni létet,
S azt mondani nem félek,
Mikor térdre kényszerít az élet?
Mert a mindenségben örökké élek.
2024.01.20.
ATTILA HEFFNER
Slet kommentar
Er du sikker på, at du vil slette denne kommentar?
Anna Heffner
Slet kommentar
Er du sikker på, at du vil slette denne kommentar?