A TEREMTÉS HIMNUSZA

Nem volt semminek nemléte, se léte,

nem volt levegő és fölötte kék ég.

Hol volt a világ? mi takarta, védte?

Hol volt a magasság és hol a mélység?

Az élet még nem vált el a haláltól,

egymásban pihent a nap és az éjjel:

lélegzés nélkül lélegzett magától

az Egy, és magányát dobogta széjjel.

Fekete volt minden, mint mikor éj van,

az idő csak készülő óceán volt:

s ekkor az Egy, mely ott aludt a héjban,

áttüzesedett s burkából kilángolt.

Megszületett a Szerelem, a lélek

magva és ura minden ösztönöknek;

nemlétig érő gyökerét a létnek

ma is a vágyban keresik a bölcsek.

És mikor a rend a határt kiszabta,

mi volt alul: és mi került fölébe?

Itt vak álmok, ott erők forradalma,

lent bomlás, fent a formák büszkesége.

Megtudtak-e mást is, akik kutattak?

A titkokat bejárni volt-e szent ész?

S ha istenek is csak azóta vannak,

ki mondhatja meg, mi volt a teremtés?

Ő, akitől van, aki a világra

őrködve néz, aki a maga őse,

Ő, aki csinálta vagy nem csinálta:

Ő tudja! tudja!... Vagy nem tudja Ő se?

(a Rig-védából - Szabó Lőrinc fordítása)

*

“Oltalmazónk!

Minden Titkok Dicső

Nagyasszonya!

Vigyázó két szemed óvjon

NapAtya Fényében.

Oltalmazd Országod; Áldás Békességben!"

"Mindenség Édesanyja, Magyarok Nagyasszonya, kérlek segítsd gyermekeink, családunk, nemzetünk és a világ tudati gyógyulását!"

"Hívom az Ős Istenanya erejét!

Mindenség Édesanyja, Magyarok Nagyasszonya.

Ékesíts minket Tudásod fényével, Istenséged lényével,

Hagyatékunk erejével, Teremtőnk szeretetével.

Áldás Apámra, Áldás Anyámra, Áldás az egész világra!"

*

/ ARÁMI MIANYÁNK- MIANYÁNK/ 

Kozmosz Anyja - Atyja,Te teremtettél mindet, 

Ami a Fényben mozog. 

Gyújtsd egy pontba fényedet Mibennünk!

Teremtsd most meg Egységed uralmát, 

Hogy a Te Egy - Vágyad

A miénkkel cselekedjék, 

Miképpen minden fényben, aképpen minden alakban is!

Mindennap add meg nekünk, 

Amire szükségünk van, 

Kenyérben és szellemi látásban!

Oldd ki hibáink szálait, 

Melyek kötve tartanak minket,

Amiként mi is eloldozzuk azokat a kötelékeket, melyekkel másokat tartunk!

Egyesítjük a Mennyet és a Földet. 

Teljesítjük igazi célunkat:

A hatalom és a tenni vágyás szeretetét, amely korról korra megújul.

Hittel és bizalommal megpecsételve, 

Egész lényünkkel megerősítjük mindezt. 

*

Ír imák – Angyalforrás.hu

Az ég és a föld minden erejében,
a nap ragyogásában és a hold szelíd fényében.

A tűz izzásában és a villám cikázó fényében.
A vizek zúgásában és a vizek morajában.

A föld biztos talaján állok és a sziklák szilárd erejében élek.
Átadom magam: Isten erős vezetésének.

Tudom, Isten őrködő szeme rajtam van,
füle figyelemmel hallgat,
oltalmazó keze fölém borul.

Isten szót emel értem:
Bölcsessége egyszerű utakon vezet engem,
oltalmaz és megvéd hatalmas erejével.

Add, hogy lelkem tükrözze a tisztaságot:
Szájam szelíden szóljon,
kedvesen simítóan,
mint nyári alkonyatkor a napsugár,
mikor csendesen átaranylik a lombok között
és eltűnik a dombhajlatban.

Tekinteted legyen barátságos biztatás.
Nemesen egyszerű és bátorító, mint a nap fénye,
mikor kiemeli a köd párájából a kontúrokat
és felmelegíti a tó vizét.

Tisztaságot tükrözzön a lelkem
és boldogan csorduljon a szó jóízű vize.
Úgy, mint a forrás, amelyben fürdenek a madarak,
s alakjukat visszatükrözi a csobogó csendes patak.

A bölcsesség öntsön alakot tetteimben,
legyen nemes és méltó hozzám és hozzád.

Tetteim legyenek mint az áldott esztendő termése,
hibátlanok és telt kalászúak.

Isten áldjon meg mindnyájunkat!

A szentek áldása és az én áldásom legyen veletek.

*

Drága Istenség!

Áldjad meg mindazt, amire
szeretetemnek szüksége lehet.

Áldja meg Isten a földet, ahol élek,
az utat, amelyen járok,
azt a célt, ami felé most törekszem,
és ahová lábaim visznek.

Mindenható, mindenütt Jelenlévő,
kérlek, áldj meg akkor is, ha megpihenek,
s ha csak várakozom.

Áldd meg azt, ami felé akaratom fordul,
áldd meg azt, amire életem vágyódik,
és legyen sokszorosan áldott, amiben bizakodom.

Királyok Királya. Kérlek, áldd meg tekintetemet!

A fény vegyen körül

Legyen áldásod rajtunk,

a ragyogó fény áldott világossága.

Fény vegyen körül és a fény belőlünk,

a lelkünkből sugározzon tovább.

Napfényes legyen körülöttünk az élet

és melegítse fel a lelkünket is,

míg csak átragyog és bevilágít mindent

és felmelegít minden sarkot,

mint egy meleg tűzhely.

Bizalommal lépjen közelebb az idegen

és engedjen fel dermedtsége a tűzhelyünknél.

Szemünkből áldott fény világítson.

Olyan legyen, mint két gyertya meleg fénye

házadnak ablakaiban.

Hívja bátorítóan a fáradt vándort,

aki oltalmat keres

viharos sötét éjszakában.  

Barátságos tekinteted köszönjön arra,

aki találkozik velünk

vagy ha elhalad is mellettünk. 

Utainkon kísérjen mindig az Úristen

és adjon alkalmas lehetőségeket.

Isten járjon előttünk az úton, amerre megyünk,

és legyen segítségünkre

életünk minden útján.

Ezt kívánom neked,

magamnak és mindnyájunknak.

*

Ne sajnáld az időt, amit munkára fordítasz

-ez az ára minden eredménynek.

Fordíts időt gondolkozásra

-ez minden hatalom forrása.

Legyen időd játékra

-ez az örök fiatalság titka.

Ne sajnáld az időt, amit olvasásra fordítasz

-ez lesz bölcsességed alapja.

Termts időt arra,hogy barátságos legyél

-ez boldogságod útja lesz.

Legyen időd álmodni

-mert utadat elvezeti a csillagokhoz.

Maradjon időd arra, hogy szeretni tudj

és hogy téged is szerethessenek

-ez az istenek előjoga.

Ne sajnáld az időt arra, hogy szembenézz

önmagaddal és megmérjed tetteidet.

Az élet rövid arra, hogy önzők legyünk,

nincs arra idő, hogy magunkkal törődjünk.

Engedd, hogy teret kapjon életedben a nevetés,

mert ez a lélek zenéje.

Mély békességet kívánok neked,

mint a hullámverés ritmusos zenéje.

A szélzúgás mély békességét kívánom neked,

ahogy aláfesti a csendet.

A dombhajlatok felett eláradó

békességgel köszöntelek.

Az éjszaka ragyogó csillagainak békéje

vegyen körül.

A békesség fiainak mélységesen szép békéje

öleljen át.

Áldja meg Isten a földet, ahol élek, az utat, amelyen járok, azt a célt, ami felé most törekszem, és ahová lábaim visznek!

*

SZÉKELY IMA

Hej, én édes jó Istenem,

Oltalmazóm, segedelmem,

Vándorlásban reménységem,

Ínségemben légy kenyerem.

Vándor fecske sebes szárnyát,

Vándorlegény vándorbotját,

Vándor székely reménységét,

Jézus, áldd meg Erdély földjét.

Vándor fecske hazatalál,

Édesanyja fészkére száll,

Hazajöttünk, megáldott a

Csíksomlyói Szűz Mária.

Csángó magyar, csángó magyar

Mivé lettél csángó magyar

Ágról szakadt madár vagy te

Elfeledve, elfeledve.

Egy pusztába telepedtél

Melyet országnak neveztél

Most se, országod se hazád

Melyet országnak neveztél

Idegen nyelv beborít, nyom

Olasz papocskák nyakadon

Nem tudsz énekelni, gyónni

Anyád nyelvén imádkozni.

Én Istenem hová leszünk,

Gyermekeink, s münk elveszünk

Melyet apáink őriztek

Elpusztítják szép nyelvünket.

Halljuk áll még Magyarország

Úristenünk Te is megáld,

Hogy rajtunk könyörüljenek,

Elveszni ne engedjenek.

Mert münk is magyarok vagyunk,

&