Az irodalomtörténet és a közérdeklődés igazságtalan. Sokan vannak, akik felteszik a kérdést, hogy miért csak a férfiak? ……… És a Nők? Megszámlálhatatlan azoknak a női művészeknek: festőknek, íróknak és költőknek a száma akik gazdagították művészetünk
kincsestárát. Voltak akik a feledés homályába merültek, de szerencsénkre sokan vannak azok, akik ismertté vagy híressé váltak, habár a közérdeklődés mégsem úgy viszonyul hozzájuk, ahogy megilletné őket . A teljesség igénye nélkül néhány név
a hosszú sorból: Szendrey Júlia, Podmaniczky Júlia, Kaffka Margit, Várnai Zseni, Szabó Magda Ihász - Kovács Éva. Mi tette őket naggyá? Erős egyéniségük, magas szellemi igényük, írói tehetségük s kellett hozzá a bátorság, amivel szembe fordultak
koruk előítéleteivel és kezükbe vették sorsuk irányítását
*
Több mint Százötvenhat évvel ezelőtt 1868 szeptember hatodikán hunyt el szörnyű betegségében, nagy fájdalmak között, elhagyatva, érdemtelenül megalázva Szendrey Júlia író, költő, és műfordító, legnagyobb nemzeti költőnk Petőfi Sándor hites társa és felesége.
Élete regényes és drámai volt, titkokkal és hazugságokkal ötvözve. Nem bocsátkoznék életrajzi adatok felsorolásába azok általában közismertek, ugyan úgy ahogy a költőóriással együtt töltött évek. Kálváriája a Szabadságharc bukása után kezdődött. Egészen pontosan, már előtte , az esküvőjükkel . A híres esküvőre 1848 szeptember nyolcadikán került sor az Erdődi vár kápolnájában. „…Esküvőnk középkori regényességgel ment végbe „ írta a költő, barátjának Arany Jánosnak. A tanukon kívül csak Júlia édesanyja és húga Mariska (a későbbi Gyulai Pálné) vett részt. Szendrey Ignác az apa ellene volt a házasságnak, jobb körökből származó
társat szánt lányának. A kibékíthetetlen apa az esküvőre sem ment el, a lányát féltő apa aggodalma talán érthető is volt, megérezte, előre láthatta , hogy lányának nem lesz könnyű élete Petőfi mellett. Nem volt kőszívű ember, mint ahogy állították róla. Lánya özvegysége, majd elhatalmasodó betegsége idején is mellette állt( talán ő egyedül) és gondoskodott róla. Júlia alakja sokáig úgy tudatosult a köztudatban mint Petőfi szerelmes verseinek ihletője,
a „Feleségek felesége” .Ő sokkal több volt ennél, a nagy költő szellemi és harcostársa. Ugyanolyan lázadó volt mint férje. Először apjával fordult szembe, majd a márciusi történelmi napokon –nő létére--- a forradalom mellett szállt síkra. A költő feleségeként kapcsolódott be a pesti irodalmi és társadalmi életbe, osztozott férje társadalmi szerepvállalásában, már ekkor a hatóságok látókörébe került mint veszélyes felforgató és lázadó személyiség , élete végéig zaklatták, titkos rendőrök és besúgok követték és tartották megfigyelés alatt.
*
Ady Endre a "végzet asszonya" bélyeget sütötte rá, amikor "erdődi George Sand"-nak nevezte.
A fiatalasszony is alkotott, és meglepően jól írt, a mézeshetekről szóló, merésznek ítélt naplóját pedig maga Sándor javítgatta a pongyolaságoktól, mielőtt azok 1847 őszén Jókai Mór lelkes ajánlásával megjelentek volna az Életképek című lapban.
*
1848 december tizenötödikén megszületett fiúk Zoltán , a boldog apa így ír Aranynak :
„ Kedves Barátom csak két szót írok: Apa vagyok!” . 1849. évben nagy csapás éri , elveszti szüleit, Windischgratz vérdíjat tűz ki a fejére . Júlia már a szabadságharc utolsó szakaszában apró gyermekét magával cipelve követte férjét a teljes bizonytalanságba. Vörösmartyék nagylelkűségére vall, hogy a menekültekkel telezsúfolt Debrecenben ők fogadták be a Petőfi családot s osztották meg velük lakásukat. Nagyszerű találkozás volt: Csajági Laura, Vörösmarty Merengője s itt élt a népszerű költő Vachott Sándor és feleség a Csapó Mária is. Később ahogy közeledett az ellen s a kozákok betörtek Erdélybe, Petőfi maga kérte Kossuthot, hogy helyezze őt át az Erdélyben harcoló csapatokhoz. Bem örömmel fogadta, segédtisztjévé tette, visszaadta őrnagyi rangját, amiről a költő mondott le a hadügyminiszterrel történt afférja után. A forradalmár költő Bem Józsefben mindenki Bem Apó-jában találta meg a maga forradalmi hadvezérét. Az eszmei közösségen túl bensőséges kapcsolat, csaknem apai-fiúi szeretet jött létre közöttük. Bem „Fiam”nak szólította, míg a költő így szólt „ Tábornokom többel tartozom önnek mint atyámnak, atyám csak életet adott nekem, ön pedig becsületet” . Míg Petőfi Bem oldalán küzdött a szabadságért, addig felesége Tordán, majd Kolozsváron várta kisfiukkal, Júlia nem viselte jól a tehetetlenség maró érzését, amelybe kényszerült: „Oh, hogy el nem süllyeszt a szégyen! Nem vagyok képes egyébre, nem engednek a körülmények szerelmemért többet tenni, mint szépen itthon ülni, kötni és főzni, foltozni és rántásokat keverni!”
Az utolsó levél július harmincadikán érkezett: „ Légy nyugodt és béketűrő, amennyire lehetsz, Higgy!...Remélj!....Szeress!...a sírig és a síron túl, örökké hűséges férjed….Sándor”
*
Petőfi 1849-ben július 31-én, 26 évesen ismeretlen körülmények között tűnt el a segesvári csatában. Júlia előtt állt még az egész élet. De vajon mi történt vele ezt követően, miért vált belőle a közvélemény előtt „hűtlen özvegy”?
*
Júlia a Haynau rémuralom idején, életét kockáztatva megszállottként járta az osztrák hivatalokat, a csatatereket, férje Sándor nyomait kutatva. Eljutott egészen a feltételezett sírig,
Fejéregyháza és Héjjasfalva között, az itt elhantolt mintegy negyven, ötven nemzetőr feltételezett sírjához. A sír megbontása előtt báró Heydte ezredes Székelyudvarhely katonai parancsnoka kiutasította Erdélyből s kötelezték pesti tartózkodásra. Mekkora lökést adott volna a nemzetnek, ha már akkor kiderül, hogy a forradalmár költő nincs a sírban? ( Heydte ezredesről illik tudni amit egyes történészek elfelejtenek megemlíteni, hogy talán Haynaunál is rosszabb és betegesebb ember volt. A segesvári csata utáni napon válogatott embereivel végig járta a csatateret s a még élő sebesülteket egyszerűen agyonverték és kifosztották) 1850 tavaszán újabb csapás éri a Szendrey családot, meghal fivére Gyula. Apja még jobban eltávolodik tőle s kéri áthelyezését a távoli Mágocsra. Ebben az időben komolyan foglalkoztatta az öngyilkosság gondolata. Pesten rágalomhadjárat folyt ellene. Haynau felajánlotta, hogy útlevelet kap Törökországba, ha vállalja , hogy információkat szolgáltat (kémkedik) az ott emigrációban élő Bem és társai ellen, amit természetesen visszautasított.
Azt remélte, hogy apja támogatásával meghúzhatja magát Pesten s életét Petőfi Sándor emléke ápolásának és fiacskája nevelésének szánhatja. A pletykáktól szennyezett pesti légkörben a régi ismerősök közül már csak Arany János állt mellette. Mi válthatta ki a rosszindulatot a fiatal özveggyel szemben? A másság. Műveltebb volt asszonytársainál, bátrabb és merészebb öltözködésben, viselkedésben. Nadrágban járt, rövid hajviselete, cigarettázása ingerelte a maradi közvéleményt. A sors is kegyetlen volt hozzá. Lichtenstein herceg Pest katonai parancsnoka gyalázatos ajánlatott tett neki: költözzön vele Bécsbe és legyen a barátnője(ágyasa), Júlia nagyon szép nő volt, fiatal és vonzó, Lichtenstein Herceg hedonista és nőfaló. Megzsarolta Júliát, hogy ha nem megy vele, megvonja a pesti tartózkodási engedélyét és vidékre száműzik, és gyermekétől is elválasztják. Az élet döntés elé állította, a herceg válaszra várt, akkor úgy tűnt, az egyetlen választható lehetőség az volt, hogyha újra férjhez megy és pesti asszonyként zavartalanul élhet pesten. Júlia, barátjuk Garay János költő, újságíró, egyetemi tanár házában megismert Horváth Árpádra gondolt,….egy tehetséges, fiatal egyetemi tanárra. Sokat nyomott a latban, hogy Horváth mint történész komolyan érdeklődött Petőfi hagyatéka iránt. Júlia elmondta milyen kényes helyzetbe került a herceggel. Horváth felajánlotta, hogy boldogan feleségül venné Júliát. Az üldöztetésbe belefáradt fiatal özvegy elfogadta a házassági ajánlatott. Pillanatnyi szeszély volt, semmiképpen sem szerelem. Nem tudhatta, hogy csöbörből vödörbe került. A gyászidő letelte előtt halottá nyilvánítatta férjét, így elhárult az akadálya az esküvőnek. Titokban zajlott, sietni kellett, hogy a rendőrség ne tudjon kellemetlenkedni. 1850 július 21, -én kötöttek házasságot, a templomban csak a két tanú volt jelen. Az óvatos plébános a biztonság kedvéért a menyasszonyt mint hajadont Szendrey Júliaként jegyezte be. Petőfiné házassága óriási felháborodást váltott ki a pesti körökben. Közeli ismerősei sem kímélték. Legjobban a régi barát Arany elfordulása fájt. A hatóságok kihallgatásokkal zaklatták ,kínozták, arra hivatkozva, ha nincs bizonyíték a férj Petőfi Sándor haláláról, halotti anyakönyvi kivonat sem állítható ki.---
Hogyan lesz az angyalból ördög? A kezdetekben Horváth figyelmes jó férj volt, apjától örökölt házában külön szobája volt Júliának. Petőfi képe ott függött íróasztala fölött a falon. Júliát meghatotta férje figyelmessége, két szép fiúgyermekük született , Attila és Árpád . Irodalmi munkásságát még Koltón kezdte, férje
kívánságára naplót vezetett, hogy megörökítse a révbejutott asszony boldogságát. ….részlet:
..Koltó 1847 szeptember 22. ” Én szeretek s mikor látom, hogy szerelemmel boldogítom férjemet, nem jut eszembe aggódni a jövőn…..” az ez idő alatt leírt élményeit 1847 – ben Úti Napló címen jelent meg mellyel országos hírnévre tett szert. Horváthból hamarosan kiütközött a zsarnoki természet, nőhajhász volt, hedonista, aki titokban rajongott a pornóért.
„Petőfi Sándornak Júlia királynője volt, Horváth Árpádnak (pedig) rabszolgája lett és a brutális zsarnok nem kímélte az asszony érzékeny lelkét, beteg testét. …”, írta róla egy életrajzírója. Hosszú idő után 1854 –ben jelentkezik írással, Tűnődések című naplójegyzetében így ír ….” pár napig hévvel örömmel kezdek írni….de nem feledhetem ilyenkor, hogy nem írónő, hanem anya, feleség, háziasszony vagyok….” Visszaidézve ifjúsága színhelyeit nagy visszavágyódással. Vörösmarty-idézettel vezeti be naplóját : „ Ábrándozás az élet megrontója”….de ez vigaszt jelent a sivár éltben. 1857 – ben lép a nyilvánosság elé Három Rózsabimbó című költeményével, az írás új értelmet adott életének. Folyamatosan közlik verseit, műfordításokból él. 1856 – ban jelent meg először magyar fordításban a dán Christian Andersen legszebb meséi Szendrey Júlia fordításában, többek közt olyan híres mesékkel mint a „Rendíthetetlen ólomkatona vagy a császár új ruhája…” (2018 –ban a költőnő százkilencvenedik születésnapja tiszteletére szobrot állítottak a dániai Koppenhágában . )1858-ban súlyos betegség tünetei jelentkeznek , az akkor még gyógyíthatatlannak tartott rák. Orvosi tiltás ellenére még két kislányt szült. Viola csak néhány napot élt, a következő kislány Ilonka életerős, ő lesz édesanyja minden vigasza. Júlia szakítani akar, de férje zsarolja, hogy megöli a gyerekeket 1866 – ban újabb csapás éri, kolerában meghal húga, Mariska. Tizennyolc nehéz év után 1867 -ben elköltözik a közös lakásból. Bútorait, első házasságából származó emlékeit vitte az apja által bérelt Zerge utcai( ma Horánszky utca ) lakásba. A szerencsétlen sorsú anya csak Ilonkát vihette magával a két nagyfiú Árpádnál maradt. Levélben panaszolta sógorának Petőfi Istvánnak szörnyű állapotát és válási szándékát, István így válaszol: Ne csüggedj édes lelkem, elvesztett egészségedet vissza fogod nyerni, a sors nem lehet ennyire igazságtalan. ……Bízzál a gondviselésben, Higgy és Remélj!” Bántja, hogy Zoltán színésznek állt s vándorszínészként kóborol az országban, Állapota egyre rosszabbodik, birkózik a betegséggel. Utolsó hónapjaiban
Júlia készült a halálra, a számadásra . Levelet írt apjának, s a halál küszöbén állva vallja be, árulja csak el apjának utolsó éveinek szomorú titkát.
„ hogyha csak fogalma volna kedves jó atyámnak mind arról amit én Árpád mellett elszenvedtem, bizonyára méltányolná azt, hogy oly sokáig bírtam elviselni, anélkül, hogy panaszaimmal terhére lettem volna…….s nem hiszem, hogy e borzasztó bajból kigyógyulva
még egészséges leszek….” Augusztus végén fejezte be levelét :
„ A legnagyobb szenvedések közt írom e sorokat……legyen elnéző, ezt meggondolva édes Atyám, ha netalán sértő vagy megbántó sort találna, bizony nem volt szándékom. Reszketve várja válaszát ……a sors által annyit zaklatott leánya: Júlia. „
S még néhány sor a megrázó levélből:
„Apám azt mondta, hogy én boldogtalan leszek Sándor mellett. Asszonynak még nem adatott olyan boldogság, amit én éreztem mikor együtt voltunk Sándorral . Királynője voltam, imádott engem és én is imádtam őt. Mi voltunk a legboldogabb emberpár a világon s ha a végzet nem így akarja, ma is azok volnánk……” S egy gondolat a nagyszerű Tóth Józsefről, aki Gyulai ajánlására szegődött a halálos beteg asszony mellé felolvasónak és titkárnak, amit önzetlenül s ellenszolgáltatás nélkül vállalt a Júlia iránti sajnálattól és a Petőfi iránti csodálattól vezérelve.
Naplóját, melyben megírta házassága alatt elviselt minden szenvedést és megaláztatást, kis kazettába zárta s átadta hűséges titkárának, kikötve azt, hogy semmiképpen sem kerülhet
Horváth Árpád kezébe s leírta utolsó sorait: „ Munkám Kiadási jogát egyedül Tóth József úrra ruházom. Pest szept. 2. 1868 Szendrey Júlia „ Még négy napot szenvedett. Halála pillanatában
csak hűséges titkára volt mellette, szeptember 09. –én temették. Az apa, Szendrey Ignác, a fia Petőfi Zoltán és a sógor Gyulai Pál állt a koporsó mellett a sírnál. Kívánságára a fejfára csak
ennyit írtak: Szendrey Júlia élt 39 évet. Több fővárosi lap emlékezett meg haláláról A Családi Kör így írt: Meghalt Szendrey Júlia, …hosszas betegség után negyvenéves korában. Vele egy fényes múltnak egyik élő emléke szállt sírba. Ő volt Petőfi Sándor Felesége…..”
*
Halála után tovább folyt a pletyka és a rágalom hadjárat ,mely évtizedeken át tartott, nem tisztelve Petőfi Sándor és Szendrey Júlia emlékét. A Kiegyezés után új szelek folytak, megindult a polgárosodás, új vagyonos réteg emelkedett ki, a szegények még szegényebbek lettek s egyre többen voltak. A nép még mindig nem tudott felgyógyulni a Forradalom és szabadságharc elvesztése és az utána bekövetkezett önkény okozta sokkból, mély depresszióban élt. Harminc évvel a költő eltűnése után a nép még mindig haza várta. A fővárosi polgárkabátos népség már rég elfelejtette , de vidéken még mindig visszavárták, Minden házban ott függött a falon Kossuth és Petőfi képe fényes keretben. Ezernyi parasztház
ablakában gyújtottak mécsest ha fújt a tavaszi szél, és július végén. mert Petőfi a népé volt, főként pedig ennek a keserves országnak a keserves népéé. Azé a népé, amelyik ezer esztendőn át az eke fölé görnyedve csendesen túrta a földet, a jó és áldott, fekete földet.
Mert ez a jó, és áldott fekete föld táplálta erővel ezt a népet. De a hatalom már nem akarta Petőfi eszmeiségét a forradalmi szellemet, szerette volna eltüntetni a föld színéről és kitörölni a köztudatból még az emlékét is s ezzel együtt Szendrey Júliát is. Ezért folyt
évtizedeken át a gyalázkodás rágalmazás . De a költő előjön a magyar élet messziségeiből s minduntalan bejárja az országot s a nép nem hiszi a rágalmakat.
*
A kazetta mely Júlia életének titkait s a Petőfitől megmaradt kéziratokat őrizte évtizedekre eltűnt, úgy vélték, hogy a sírba temették,…utolsó kívánsága szerint Tóth József őrizte.
Több mint félévszázad múlva az ő egyik leszármazottja ajánlotta fel a Pesti Naplónak a szenzációs hagyatékot. A lap szerkesztője Mikes Lajos és Dernői Kocsis László láttak neki a kazettából előkerült íratok alapján Szendrey Júlia életének és egyéniségének újraértékelésére. (1930)
Az Erdélyben, Pesten és Bécsben folytatott kutatások nyomán alakult ki immár teljes bizonyossággal a végső következtetés….” Júlia szent asszony volt, tiszta lelkű és tiszta életű, akinél többet senki sem szenvedett, s akinél nemesebben, büszkébb némasággal senki sem tűrte a megpróbáltatásokat….” 1908 októberében az utókor közös sírba helyezte a nehéz sorsot megélt anyát és első szülött fiát Petőfi Zoltánt—Zoltánkát—aki három évvel élte túl édesanyját. Prohászka Ottokár, a nagynevű római katolikus püspök emlékbeszédében a következőket mondta:
„…Petőfi mindkettőt szerette, s e szeretettől boldog volt és énekelt…..Ez a szeretet itt is él
, sőt megtisztulva éteri átlátszósággal lobog lángja. Fájdalom, gyász, el nem némíthatja, homályosíthatja soha, s e szeretettől élni fog az asszony s a fiú emléke, míg magyar lesz e földön….”
2024 02 17 Gyárfás Tamás alias Stamler Toncsi
.
Kép: A Koltói Teleki-kastély kertjében található szobor Petőfi Sándor és Szendrey Júlia emlékét őrzi, amint Júlia a szeptember végén-t olvassa. A szobor közadakozásból készült a költő-házaspár 150.házassági évfordulójára 1998-ban avatták Pogány Gábor Benő szolnoki szobrászművész alkotása
.
felhaszn. forrásanyag: Illyés Gyula Petőfi Sándor, részlet
Krúdy Gyula: Petőfi az országúton, részlet
Csetriné Lingvay Klára : Életképek részlet
