Heffner Attila

MÁGIA és POLITIKA

Bevezető

A mai világban igen csak össze kell szednie magát annak, ki el akar igazodni a fizikai valóság útvesztőiben. Az utóbbi 10-15 évben olyannyira felgyorsultak a dolgok, hogy sem gazdasági, sem spirituális, vagy erkölcsi –ill. politikai értelemben véve sem lehetünk elég felkészültek. A változás, a kinti világ technikai és információs fejlődése elragad mindannyinkat, elveszi a figyelmünket önvalónkról, belső valóságunkról, s lelki fejlődésünkről. Nem beszélve a hittel kereskedőkről, vagy mágiával foglalkozó tanítások terjesztőitől, kik behálózzák köreinket és megnyugvás ill. megvilágosodás helyett vesztünkbe sodornak. A világ gazdaságának politikai irányítói, globális szerencsejátékosai pontosan az ősi okkult tanok, valamint a modern pszichológia módszereinek ismeretével tudnak 6 milliárd fő felett uralkodni, s a hatalmat központosítva gyeplőn tartani minket.

Azok a vallásos útkeresők is becsapják önmagukat, kik úgy gondolják:

Ők kivonhatják magukat a gonosz karmokból, hisz elég a szent könyvek folyamatos magolása – s az írott pergamenek erkölcsi szabályainak betartása, s akkor védettek a világ pokoli zűrzavarával szemben – sajnos ez nem más, mint struccpolitika, hisz csak az lehet szabad, s független, ki nem fél a haláltól, nincsenek kötöttségei, lelki tartozásai e világban, valamint önzetlen lényként, akár önmaga feláldozására is képes az egészért..

Legyünk őszinték önmagunkhoz: Jézus óta kevés ilyen egyed született!

Mi lehet a megoldás? Először is fel kell tárni a zűrzavar okát, milyenségét, le kell vetkőzni a misztikus hiedelmeket, s meg kell vívnunk az önmagunk elleni legfőbb ütközetet, s ez után fog változni a mikro és makro világ körülöttünk.

Tudvalévő: a történések nem egy-egy ember, nép, ország egyénre szabott történései – minden össze függ mindennel, s globális léptékű, apokaliptikus előjelektől tarkított események minduntalan letaglózzák gyenge énünket. Gyengék vagyunk, mert elkényelmesedtünk, sem immunrendszerünk, sem fizikai és stressz -tűrő lelki erőnlétünk sem hasonlít már az „eredeti” prototípusra- az ELSŐ ERŐS ember képére / nevezzük őt, ahogy a zsidó teremtéstanban hívják - „Ádámnak”, kit az Isten a maga hasonlatosságára teremtett /, ki már csak szimbolikusan és valahol mélyen, altudatunk archeikus világában lelhető fel.

Sem az egyházak tanításai, sem az ezoterika könyvei nem adnak megnyugvást – pedig az volna a dolga mindkét irányzatnak, megközelítési módszerkomplexumnak, hogy biztos utat jelöljön ki a lelki úton haladónak a megüdvözülés, megvilágosodás felé. Az egyházak külön-külön, saját – öntörvényeikhez idomuló - egyedi ideológiát dolgoznak ki a Biblia ellentmondásos tanításainak értelmezésére, ahányan vannak annyi féleképpen tanítják az „egyszer egyet”, melyet egyébként papok és tudósok nélkül is – józan paraszti ésszel is tudnunk kellene, hisz zsigereinkben, génjeinkben hordozzuk a jóra való törekvést, s a Tízparancsolat aranyszabályait. Ezen szabályzó rendszer nem csak egy, magát kiválasztottnak gondoló népnek, hanem valamennyi egyednek ki lett „nyilatkoztatva”, ki valaha a Földön élt, nem Mózes vívmánya azon tény például, hogy „NEM SZABAD ÖLNI!” - hanem alapvető Kozmoszi Tanítás évmilliók óta. Mindezek mellett tisztelet a prófétának, ki ilyen szépen rendszerbe vette, s egy azelőtt ösztönös, szemet-szemért, fogat fogért törvényt valló pusztai barbár népnek megtanította az alapvető emberi normák szabályzatát, az árnyalatok tanát, s a lelki életet…

Azok, kik ugyanígy a közvetítéssel foglalkoznak / ISTEN és ember között/, viszont mára már valamilyen szinten, parazita módon élik ki önző hajlamaikat, hisz az „isteni tanítások” a könyvből kiolvashatóak bárki számára – s nem csak Isten felkent „földi helytartóinak” áll módjában olvasni az „igét”, mint azelőtt évszázadokig hazánkban. Miért szaporodnak mégis gombamódjára az egyházak, s azok prominens próféta-jelöltjei? Talán azért, mert érdekek tömkelege áll a háttérben? Vagy mert „- ha nincs pozíció egy gyülekezetben, csinálok egy másikat, ahol pásztor lehetek” –alapon erkölcsi hatalomra törők irányítják az egyházrendszereket egyéni érdek szerint?

Igen, egyéni érdek, valamint gazdasági érdek egyházat alapítani, embereket csoportba gyűjteni, majd alamizsnát, tizedet szedve elámítani, dolgoztatni, s lelki terror alatt tartani azzal, hogy majd az egyház vezetője közvetít Isten felé, s megmutatja a helyes utat a Mennyország felé. S az ember csak várja, várja a megváltást, s a változást, de közben rá kell jönnie: Az Istenhez vezető úton egyszerre csak egy fő fér el, egyedül kell megjárnia a poklokat, a mennyországot, s egyedül születik és hal meg minden ember!

Természetesen vannak kivételek, kik önzetlen szolgálatban állnak, s nem tartoznak semmilyen földi rendhez, egyházhoz nem elkötelezettek – csak Istennek – de ezek sajnos ritkák mint a fehér holló. A legtöbb mai „nagy” evangélista, vagy polihisztor és hitprofesszor, hangzatos címekkel, nevekkel teleaggatott nyugati- ill. keleti „főpásztor” –kis és nagy hatótávolságú teológus –farizeus nagymester, legtöbbször anyagi – vagy erkölcsi haszonlesésből- vagy hatalmi önmegvalósításból, lustaságból „hirdeti az igét”, s ezzel sajnos több kárt okoz a világnak, mint maga a / nem létező / bukott főangyal: Satanel!

Az egyházak építkeznek, versenyeznek – s vagy sportcsarnok méretű épületeket hoznak létre, a hívők tizedeiből „állam az államban” – módra, vagy az állami adókból befolyt milliárdokat „fejik” meg – s abból hoznak létre saját mini államot, melyre nem érvényesek az adószabályok, átláthatatlan és lekövethetetlen pénzügyi tranzakciókkal szövik be a hívők pénzét – egyházi ingatlanokba, vállalkozásokba…

Ők azok, kik népeket ugrasztanak egymásnak a Megváltóra hivatkozva, csak azért, hogy megvédjék védőállásaikat, s az évszázadok alatt „összekuporgatott” birtokaikat – de közben a Jézusi tanításokkal ellentétben cselekszenek, hisz nem az egységre, hanem a megkülönböztetésre törekszenek, s nem a békét, hanem a széthúzást és a háborút gerjesztik a „barikák” között. Nem is beszélve a világméretű politikai és gazdasági jellegű szerepvállalásról, melyet ma – főleg – a nagy egyházak képviselnek / keleti és római katolikus szembenállás, református és római kat. szembenállás, stb. /

Szó sincs már a fehér gyolcsba öltözött – sarus – mezítlábas és puritán Jézus követéséről.

Minden hangzatos és cukormázas kijelentés, csupán üres szó-lufieregetés!

A valóság: hogy cselédek, kincseskamrák, földek és széfek, bankszámlák fölött hatalommal bíró, luxuskocsikkal és magánrepülőgépekkel utazó „alázatos szolgálók” nyomorgatják a szerencsétlen útkeresőket és Isten földi „helytartójaként” szórják a hamis igét, valamint az éhezőknek egyébként járó alamizsnát öncéljaik megvalósítására fordítják…

A könyvesboltok tele vannak spirituális témájú könyvekkel, melyek olyan dömpingben dobódtak piacra pár év alatt, mint ahogy több ezer év alatt összesen soha nem…

Így káosz uralkodik az ezoterikában is – mára minden kereskedelmi televízió műsorban, vagy nyomtatott újságban kis pikantériával – eladható, színes csomagban szolgálnak fel ezoterikát – sajnos ezzel több kárt okozva, mint hasznot.

Mára divat lett „ezoterikusnak” lenni, s több ezer szépkötésű színes és hangzatos „spirituális” címekkel tarkított könyv között – ha egy könyv akad hátul a könyvesbolt raktárában, mely egyedi, új, vagy igazságot ad- megnyugvást és tudást hoz az olvasónak…

Sajnos ilyen körülmények között, hazánkban is, számos álpróféta, illetve utálatos igeromboló működhet, ezen személyek látomásaikra, ill. médiumításukra hivatkozva számos veszélyes sületlenséget „adnak” el tanfolyamaikon, vagy egyéb rendezvényeken, egyes médiumokban, könyvekben, kiadott bestsellereikben! Mára egy könyv min. 2-3000 forintba kerül – jó pénzt jelent ma prófétaság - akár az egyházak előbb leírt jelenségeit tekintjük, akár a divat -ezoterikus áltanítók működését nézzük.

A tömegek lelki tisztulása felett nem jó pásztorok őrködnek – ez tény!

S csak azért kellett e mai tényszerűsségeket bevezetőként előadni, mert – sajnos – pontosan azon területek rothadnak manapság a legjobban, melyeknek védeniük, tisztítaniuk és tanítaniuk kellene az emberiséget a végső pusztulástól való megmenekülés érdekében.

E sorok írójának nem áll szándékában bárki fölött is pálcát törnie, csak a tények vizsgálását tekinti feladataként, a jobbítás és a jobb megértés – átlátás érdekében.

Az emberiség – vele az író is egyetemben – a vesztébe rohan.

Ki kell néha dugni fejünket ezért ebből a kaotikus masszából, sárból és a tükörbe kell néznie mindenkinek, ki „halászattal” , s „alázattal” akar foglalkozni jelen életében, nézzünk most a dolgok mögé!

Tárjuk tehát fel a mai magyar és külföldi valóságot – egy sajátos „táltos szemüveg” segítségével, s most előre kérek mindenkit, ne sértődjön meg, ha egy- egy dologban magára ismer, hanem gondolkozzon inkább el, az írások mélységein, s ha tud változtasson életében, gondolkodásában, csak jót tehet vele másoknak – s önmagának is:

2002. szeptember – Heffner Attila