Egy hatalmas kristályon élünk? A sokatmondó című cikket 1973-ben közölte három szov¬jet tudós - Goncsamy, Morozov és Makarov - a Kémia és élet című lapban. Eleve furcsa, hogy a fanatikusan anyagelvű kommunista államban nemhogy megjelenhetett ilyesmi, hanem maga a Szovjet Tudományos Akadémia hivatalos szaklapja közölte le. Ez jelzi, hogy a bősz materializmus inkább csak látszat volt, hogy a marxizmus oltárán hódoljanak. Köztudott, hogy a Szovjetunió tudósai titokban lázasan kutattak olyan tudományos határterületeket, mint a telepátia, a téridő-anomáliák, a médiumi közvetítések, az ember-állat hibridek vagy az UFO-k - gyakran a KGB irᬠnyítása alatt. Valószínűleg egy ilyen felsőbb utasításra létrehozott titkos projekt állhatott a három szovjet mögött is, akik tovább kutatták a Föld láthatatlan érrendszerét. Módszerük végtelenül leegyszerűsítve a következő volt: fogták Sanderson Gonosz Csomópontjait, és rávetítették őket egy térbeli Földre. Rögtön látszott, hogy a veszélyes vibrációs zónák egy ikozaéder csúcsait alkotják. Ez egy olyan térbeli idom, mely húsz darab egyenlő oldalú háromszögből áll. A szovjetek igazából akkor rökönyödtek meg, mikor ötvözték ezt egy másik testtel, a dodekaéderrel. így egy szabályos kristályszerkezetet kaptak, mely elméleti modellje lehetett a Földet körülvevő mágneses erőtérnek. A legizgalmasabb kérdés az volt: hová esnek a kristály élei, csúcsai a valóságos Földön? Mert ha bolygónk láthatatlan „keringési rendszere” valóban így néz ki, és sikerült megalkotni a modelljét, akkor a vonalai mentén és csúcsain olyan helyszíneknek kell lennie, ahol valami úgymond, nagyon nem stimmel. A Kristály csúcsai: a történelem nagy helyszínei És a várakozás beteljesült. Goncsarovék, bár számítottak rá, maguk is megdöbbentek az eredmény láttán. A háromdi¬menziós Föld-kristály élein és csúcsain ugyanis kizárólag azok a földrajzi pontok, tájak, építmények foglaltak helyet, melyeket ősidők óta paranormális jelenségek öveznek: csodák, gyógyulások, látomások, tündér-történetek, vagy épp megmagyarázhatatlan eltűnések. Emellett a kristályrács nevezetes pontjai épp azokra a hely¬színekre estek, ahol az első nagy civilizációk keletkeztek: Egyiptom, Mezopotámia, Palesztina, Irán délen pedig India vagy Peru. A szovjet kutatók modellje ráadásul feltárta, hogy Sanderson csak a „féligazságot” találta meg Gonosz Örvényei képében. Az új kristályrácson valóban megjelent a skót tudós által feltételezett tizenkét negatív energiacsúcs, de velük szemben az ellentétük is, ahol feltehetően „pozi¬tív” erők összpontosultak. Goncsarovék így kiegészítették Sanderson Gonosz örvényeit úgynevezett Jó Sarkpontokkal is. Ezek hasonlóan erősek, mint „sötét” társaik, hiszen a Föld mágneses erőtere itt is egy pontba sűrűsödik. Csakhogy a negatív csúcspontokon a frekvenciák pont ellenkezői a Föld alaprezgésének - a Schumann-hullámoknak -, márpedig tudjuk, hogy utóbbiakat sugározza alapállapotában az emberi agy. így a Gonosz Örvények nemcsak a téridőt torzítják, de az emberi agyhullámokat is végzetesen összezavarják talán ez az eredete az olyan „elátkozott” helyekről szóló mítoszoknak, ahol az áthaladók megőrülnek vagy öngyilkosok lesznek. Jó sarkpontok és Gonosz örvények A szovjetek azonnal elkezdték megmérni a feltételezett Jó Sarkpontok mágneses rezgéseit. Az történt, amire számítottak: míg a Gonosz Örvények ellenkezőleg, addig ezek 7.8-8 Herz frekvenciát bocsátanak ki. Ezt képletesen úgy lehetne érzékeltetni, hogy míg a negatív helyszínek megzavarják a Föld „énekét”, addig a pozitívak éppen hogy felerősítik azzal, hogy „együtt énekelnek” vele... Talán ez az oka annak, amire szintén Goncsarovék csodálkoztak rá: az első nagy emberi civilizációk mindegyike egy Jó Sarkponton született. Mezopotámia, Egyiptom, Palesztina, Irán, India, Kína, Peru - a teljesség igénye nélkül az emberiség történelmi bölcsői, ahol a földmágnesség megközelíti a Schumann-hullámok értékét. Már Sanderson sejtette: a régi korok emberisége nem véletlenül telepedett le egy adott helyen. A letelepedésnek, városalapításnak fontos részei voltak az elképzelhetetlenül bonyolult mérések, mágikus rituálék, varázslatok. Utóbbiak fő eleme mindig az volt, hogy a varázsló egy vesszővel vagy pálcával megállapította, hogy egy adott helyszín jó-e, vagy gonosz, isteni vagy démoni erők lakják, ennek fényé¬ben pedig alkalmas-e a megtelepedésre. A tájak energetikai feltérképezése az emberiség egyik leg¬ősibb tudománya. Jelen volt az összes fontos ókori kultú¬rában, így Kínában Feng Shui néven, vagy Indiában, ahol Vásztu Shasztrának, a térrendezés tudományának hívták. De ugyanilyen elven jelölték ki az alapításkor olyan városok helyszínét is, mint Róma, Athén, Memphisz. Varázsvessző: sarlatánság vagy egy ősi tudás emléke? Persze a „fővonalas” történészek többsége erre is megvetően legyintett évszázadokon át, és így tesz még ma is. Az anyagelvű dogma bűvkörében élő tudósok egyszerűen nem tudják elképzelni, hogy egy mágikus ceremóniában lehet más is, mint primitív tudománypótlék egy olyan világban, ahol szerintük még nem volt tudomány. Szerintük például egy városalapítás során a helyszín jó vagy gonosz természetét megállapító varázslat során a kimondott igék csak halandzsák, a mozdulatok sora pedig csak hadonászás a varázspálcával. Pedig az egész roppant emlékeztet egy radiesztéziai eljárásra, ahol a vesszővel a földsugárzást mérték, a varázsigék pedig talán rezgéseket gerjesztettek, mellyel „letapogatták” az adott hely frekvenciáit. Napjainkban azonban egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy az, amit mi mágiának nézünk, valójában egy el¬képesztően fejlett tudomány és technológia volt. Pont csak nekünk tűnik ezoterikusnak, mi látunk bele misztikát, csak azért, mert már, illetve még nem értjük. Előbb-utóbb azon¬ban a mi ismereteink is elfogják érni azt a nívót, hogy egy¬ általán felfogjuk azt a mérhetetlen tudást, mely őseinknek még magától értetődő volt. Ehhez azonban előbb el kellene búcsúzni a modern ember gőgjétől, melynek révén saját magát tartja a „legfejlettebbnek”, s minden régebbit megve¬tően „primitívnek” bélyegez. Már Watkins rájött, de Sanderson és a szovjetek is tisztában voltak vele, hogy a Föld mágneses erőterét, meridiánjait és csomópontjait nem először fedezzük fel. A modern fizika csak újra felhozza a tudatalatti foltjából az egykor oly ter¬mészetes ismeretrendszert - így azt is, hogy vannak helyszínek, ahol démoni erők megzavarják Földanya énekét, és vannak, ahol ez az ének zavartalanul, tisztán árad. Egy elfeledett tudomány: a geomancia A geomancia szó szerint „földjóslást”, a Föld segítségével való jövendölést jelent. Valójában azonban sokkal többről van szó, mint egy jóslási módszerről. A geomancia fő mesterei Kínában kimondottan erre specializált szakértők voltak, akik évezredekkel ezelőtt hatalmas tekintéllyel bírtak a császári udvarban. Legfontosabb eszközük egy bonyolult mág¬neses iránytű-szerű berendezés volt: a luopan. Ennek segítségével keresték meg a Földben áramló energiákat, és mérték be azok irányát, elhelyezkedését, erősségét. Különösen a chi, qi (csí)-erő érdekelte őket: a kínai hagyományok szerint ez a Mindenséget működésben tartó titkos háttér-energia. A csi mindenütt ott kering, az élőlények fénytestében éppúgy, mint a tárgyak aurájában, sőt a természeti jelenségekben kőben, szélben, lán¬gokban, még a földrengésben is. A geomancia tulajdonképpen nemcsak a föld, de inkább a csi, a titkos életerő tudománya: fő célja volt megismerni ezt a rejtett erőt. A kínai alkímia legtitkosabb hagyományai szerint ugyanis a csi révén nemcsak házakat tudunk helyesen tájolni, vagy ártó földsugárzásokat elkerülni, hanem akár a téridő-korlátlan uraivá válhatunk, sőt halhatatlanságra is szert tehetünk. Nem véletlenül tanították: aki uralja a csí-t, az uralja önmagát és a világot is... Városalapítás: csakis „jó dallamú” helyen Őseink márpedig csakis az utóbbi, pozitív „dallamú” helye¬ken voltak képesek élni. Ök ugyanis sokkal érzékenyebbek voltak az olyan finomságokra, mint a rezgések és sugárzások. Ennek oka az, hogy közelebb éltek a természethez, mint mi, teljes harmóniában az Univerzumban, így magasabb rendű érzékelésük még nem sorvadt el. Hozzájuk képest mi, modern emberek tompa, érzéketlen „rinocéroszok” vagyunk. Ma már véletlenszerűen választ¬juk ki egy épülő ház helyét, és ha valaki mégis radiesztétát, Feng Shui-tanácsadót hív, az illető megkapja a bélyeget: különc ezoterikus... Pedig ez tudomány, ahogy a geofizikusok tisztában is vannak vele. Földsugárzások vannak, olyannyi¬ra, hogy precízen mérhetőek, ez tehát nem babona és nem ezotéria. Ha pedig vannak, hogyne volna hatásuk az emberi szervezetre, mely maga is rezgésekkel, frekvenciákkal működik, különösen a szívünk és az agyunk? A régiek, akik ezt nemcsak tudták, de érezték, is, teljesen természetesen viselkedtek. A negatív rezgésű helyszínektől menekültek úgy, ahogy mi is sarkon fordulunk egy kellemetlen szagú helyiségből, vagy befogjuk a fülünket egy idegesítő hangforrás elől. Viszont vonzódtak a „Jó Sark¬ pontokhoz”, ahol a Föld mágneses erőtere összhangban van azokkal a hullámokkal, melyeken agyunk Alfa-állapotban rezeg. Nagyjából úgy, ahogy mi is szívesen tartózkodunk egy házban, kertben, ligetben, ahol egyszerűen jól érezzük magunkat, még ha nem is tudjuk megindokolni, miért. Platón és a szent geometria A kínai Feng Shuiról sokan hallottak - a szakrális geometriáról már kevesebben. Pedig nemcsak Keleten, de a nyugati civilizáció ókorában is jól ismerték azokat a technikákat, melyek segítségével megpróbálták kiaknázni a térben rejlő titkos erőket - építkezésre, gyógyításra és más célokra is. A szakrális geometria tudománya Platóntól származik. De legalább¬ is ő volt az, aki a Kr.e. 5. század¬ ban először foglalkozott sík-és térbeli idomok energetikájával. Ez nekünk ma már furcsán hang¬zik: miféle energia rejtőzne egy rombuszban vagy téglatestben? Az ókoriak számára azonban minden jelenség a világon színek, számok, hangok, formák, idomok, bármi energiák megtestesülésének számított. Számukra így a vörös szín, az 5-ös szám, a Szaturnusz bolygó vagy egy kocka elsősorban erő és csak másodlagosan az, aminek mi látjuk őket. A Földdel együtt „rezegve” mindenki zseni... Pedig geofizikai tények állnak a mögött, ha viszolygunk egy helytől, egy másikhoz pedig ösztönösen vonzódunk. Az ugyanis végtelenül megkönnyíti agyunk munkáját, ha „gazdája” olyan helyen tartózkodik, ahol a Föld pont a Schumann-hullámhosszon rezeg. Ez olyan, mint ha valaki az árral egy irányban úszik vagy evez egy folyón. Tudjuk, hogy a 7,83-as agyfrekvencia az Alfa-állapot. A mai ember ezt csak ébredéskor és elalváskor szokta átélni, akkor sem szándékosan, így előnyeit legtöbben nem tudjuk kihasználni. Pedig ilyenkor az elme valami elképesztő¬ en fogékony: az adatokat „szivacsként” szívja, sőt paranormális érzékelésre is alkalmassá válik. Ma már neurológiai bizonyítékok támasztják alá: „Alfában” mindannyian úgy¬ szólván zsenik vagyunk - nem véletlen, hogy a félálom¬ban tanulás módszerével is sikereket érnek el. Sanderson követői már tisztában voltak az emberi Alfa-hullámok és a Föld alaprezgése szinkronicitásával. így ők már sejtették: az első emberi civilizációk hatalmas teljesítménye, tudományos vívmányai részben talán a Jó Sarkpontoknak köszönhetők. Városaikat ugyanis csakis ezekre építették, így agytevékeny¬ségüket „megtámogatta” az itt jelenlévő pozitív geomágneses frekvencia. Érdekes, hogy előbb a csomópontokat összekötő vonalakat sikerült (újra)felfedezni a 20. században. Az energia¬ sűrűsödési fókuszokat, melyeket ezek összekapcsolnak, Sanderson kezdte el beazonosítani, noha ő csak a kártékonyakat találta meg. Utódai azonban nemcsak fellelték a „jó” pontokat is, de azóta még több jelentős „eret” és „szervet” vélnek felismerni Földanyánk keringési rendszerében. A népvándorlások is az erővonalakat követik! Messze még azonban az idő, amikor végleg kijelent¬hetjük: feltérképeztük a Föld „kozmikus energia¬ mátrixát” - a kifejezés Goncsarovéktól ered. Ám egyre több lenyűgöző eredmény születik: 1984-ben például a William Becker-Bethe Hagens házaspár rukkolt elő bolygónk energetikai rácsszerkezetének egy újabb modelljével. Ök sem holmi „amatőr ezoterikusok”: Becker a Chicagói Egyetemen a térgeometria specialistája, felesége pedig a kulturális antropológia professzora. Beckerék szerint a Föld mágneses erővonalai mentén történnek a legnagyobb geológiai kataklizmák - így a földtörténet legfontosabb eseményei. Ezzel a geofizikusok több¬ sége is egyetért: bolygónk erőtere mindig is fő szerepet játszott a földkéreg és a felszín formálódásában. A kutató házaspár emellett megvizsgálta az őskori emberiség ván¬dorlási útvonalait, és rájöttek: ezek minden esetben a Ley- vonalakat követték! Őseink tehát egyszerűen a láthatatlan energia-pályák men¬tén vándoroltak, mozogtak, és lehetőleg a pozitív kisülési pontokban telepedtek le. Ahogy ma már az is bizonyított, hogy a madarak és bálnák vándorútjai is az erővonalakat kö¬vetik. Az állatok érzékelését ugyanis nem tompítja el a „józan logika”, ahogy az emberekét. Legalábbis a modem emberiségét - őseink ugyanis nemcsak a szemüket, fülüket és a többi biológiai érzékszervet használták a tájékozódásuk során. Egy népszerű amerikai tudós, Dávid Hatcher Childress odáig elment, hogy szerinte az egész emberi történelmet a Föld mágneses erőtere határozza meg. Az emberiség a „jó” pontokon alkotott fejlett kultúrákat, ám ha mégis egy Gonosz Csomópontra szorult, civilizációja hanyadani kezdett, háborúk, agressziók robbantak ki. így Childress szerint az egész történelem ciklikus lüktetése, kultúrák, birodalmak felemelkedése és összeomlása valójában Föld¬ anya „szívdobbanásait” követi.