A színfalak szétborulnak. A fikcióról lehull a lepel. A színeszek elmondják végszavaikat és levetik jelmezeiket. A függöny legördült, a tapsvihar elenyészett. A színpadot átrendezik.
Mi marad? Az illúzió hiánya, és az üresség visszavezet a valósághoz. Egy ideig még a felkorbácsolt érzelmek és hangulatok munkálnak benned, mert beleélted magad a történetbe, a fikcióba. Ez természetes, de lelked csöndjében lassan kibontakozik és mind világosabb lesz a valóság képe. A díszletek, a szerepek, a zene, a történések szinkronizált összhangja teljességgel berántott a történetbe. Most pedig ki kell jutnod belőle, és ismét megtalálnod a helyed, MAGad a valóságban.
Ez a folyamat valószínűleg mindannyiunkban több lépésben, több szinten fog megtörténni. Az első nagy döbbenés már néhány hét múlva elérkezik. A maszkok lehullnak, rivaldafénybe kerül a rendező, és ismertté válik az elmaradó további felvonások forgatókönyve. Nem lesz könnyű az illúziók elvesztése, de mindenkinek keresztül kell menni rajta.