Nérónak öt házastársa is volt - ebből három nő volt, kettő férfi. Az első felesége, Octavia azért halt meg, mert Néró beleszeretett a második asszonyba, Poppeába. Először csak Pandateira szigetére száműzte Octaviát, de – mit tesz isten – a császárnét felvágott erekkel találták meg egy forró fürdőben. Nászajándékul Poppea megkapta Octavia levágott fejét is. Sajnos a második házasság sem tartott sokáig, mert a terhes császárnét Néró hasba rúgta, aki belehalt a vetélésbe. Harmadik felesége, Statilia Messalina – érthetetlen okokból – túlélte a császárt.
De Nérónak két férje is volt - igaz, róluk keveset tudunk. Az első egy Pythagoras nevű férfi volt (a névazonosság a matematikussal csak véletlen). Sporusról már többet lehet tudni; ő Néró rabszolgája volt, és puer delicatusként (kedveskedő fiú) tartotta maga mellett. Sporus állítólag annyira hasonlított Poppeára, hogy Néró teljesen beleszeretett, és úgy döntött, hogy a feleségévé teszi. Megnöveszttette a haját, kasztráltatta a fiút, majd vallási szertartás keretében feleségül vette.
Sporus innentől fogva úgy tűnt fel Néró oldalán, mint a birodalom császárnője; nyilvánosság előtt ugyanazokat a kitüntetéseket viseltek. Egyesek szerint Néró így próbálta kompenzálni a szexuális aberrációit, mint például az anyjával elkövetett vérfertőzést vagy egy Vesta-szűz megerőszakolását. Jupiter tudja, hogy egy rabszolgafiú kasztrálásában és elcsábításában mi lehetett a kompenzáció.
Néró halála után Sporus Nymphidus Sabinus gondozásába került, aki részt vett a Néró elleni összeesküvésben is. A „gondozásába került” erősen idézőjeles kifejezés, mert ő is úgy bánt a fiúval, mintha a felesége lenne. A korábbi császárnővel való hasonlóságot erősíti, hogy Nymphidus is Poppeának szólította a fiút. Nymphidus halála után Sporust Otho császár vette a szárnyai alá. Az eddigiek alapján alighanem egyértelmű, mit jelent egy császár védencének lenni.
Otho csak három hónapig uralkodott; az elbukott bedriacumi csata után a saját kardjába dőlt. Amikor utódja, Vitellius azt akarta, hogy Sporus vállaljon főszerepet a Perszephoné elrablása című színdarabban – a darab egyik pontján megerőszakolták volna –, Sporus inkább öngyilkos lett, mint hogy vállalja a megaláztatást. A történetírók szerint még húszéves sem volt a halála idején.
Hegyeshalmi Richárd