Šibeniktől nem messze, az Adriai-tenger szélén található egy igazán különleges sziget, amely felülnézetből egy ujjlenyomatot mintáz. Baljenacon egyetlen ember se él, cserébe tele van kacskaringós kőfalakkal. Területe mindössze 0,14 négyzetkilométer.
De hogyan alakult ki ez a furcsa kép Horvátország szívében ?
A feltételezések szerint a több mint 23 kilométert kitevő kerítésrendszert azért építették fel, mert a környéken olyan erősen fúj a szél, hogy az teljesen megakadályozza a mezőgazdasági munkákat.
A mindenféle habarcs nélkül épített falakat a kövek gondos elhelyezésének köszönhetően megtartják, ellenállnak az idő múlásának. Ez kézzelfogható bizonyítéka az emberi erőfeszítésnek és a kitartásnak.
Baljenac, bár lakatlan, nem érdektelen. Különös megjelenése felkeltette a turisták, kutatók és fotósok figyelmét szerte a világon. Ez a kis sziget Horvátország mezőgazdasági hagyományainak és történelmének szimbólumává vált, emlékeztetve minket arra, hogy az ókori közösségek hogyan találtak ötletes módokat a természettel való együttélésre.
Baljenac képe, kígyófalaival, arra vezet, hogy elmélkedjünk az emberi munka tájra gyakorolt hatásáról. Az elszántság és a túlélés szükséglete révén a 19. századi gazdák egy kis szigetet az égből is látható természetes műalkotássá varázsoltak. Ez a különleges jelenség arra hív minket, hogy a legváratlanabb helyeken is megcsodáljuk az emberi képességét, hogy maradandó és harmonikus lenyomatot hagyjunk a világban.
CSODÁS NAPOT KÍVÁNOK !