"Énmellettem elaludni nem lehet...", meg: "Én nem akarok mindenáron férjhez menni..."- énekelte az utánozhatatlan extravagáns díva, PSOTA IRÉN (1929 - 2016) kétszeres Kossuth-díjas Nemzet Színésze, aki márc.28-án ünnepelhetné 95. születésnapját.
Szomorú gyermekkor jutott neki (részeges, durva apa, aki korán öngyilkos lett), fiatalon nehezen döntött, hogy orvos legyen, kozmetikus vagy színész (még az apácaság is felmerült). Végül színész lett, a főiskola után édesanyja neve után Dávid Irén néven kezdett játszani a Madáchban. Első szerelme még főiskola előtt Seregi László volt, majd a rendező-hallgató Makk Károly következett. Önéletrajzában említi, hogy nyolc gyermekének apja lehetett volna (nyolc abortusza volt, ezért is nem lehetett később gyermeke). Végül is készültek a házasságkötésre, de a férfi váratlanul bejelentette, hogy mást készül oltárhoz vezetni. Eztán férfiak jöttek-mentek az életében, több házassága is volt, Ungvári Tamással 12 év után váltak el egymástól. Ezután maradt a magányosság, és a játék. Minden műfajban otthon érezte magát, a tragédiától kezdve a musicalen át a vígjátékokig mindenben kiváló volt. A csak rá jellemző, egyedi, utánozhatatlan gesztusai, egyedi orgánuma sokak számára emlékezetes marad.
Nehéz lenne díjait felsorolni, színházi szerepein kívüli mozi- és tv-filmjeit is legalább 70-nek számoltam.
2009-ben visszavonult, egészsége megromlott, volt két infarktusa, combnyaktörése, tüdőgyulladása, végül szívelégtelenség miatt, álmában élte a halál. Farkasréti temetésén nagyon sok színésztársa kísérte utolsó útjára.
Emlékére társai Almási Éva indítványára Psota Irén-díjat alapítottak.