127 éve a mai napon született Hamvas Béla filozófus, esszéista, író.
Posztumusz Kossuth-díjas. Evangélikus lelkészi családból származott. Édesapja, Hamvas József a pozsonyi Evangélikus Lyceumban vállalt magyar-német szakos tanári állást, így a család 1898-ban Pozsonyba költözött. 1915-ben, érettségi vizsgái után önkéntesként beállt katonának, 1916-17-ben az ukrán fronton teljesített szolgálatot, kétszer megsebesült. 1919. novemberében édesapja megtagadta a szlovák hűségesküt, kiutasították őket Pozsonyból és Budapestre költöztek. Tanulmányait 1919. és 1923. között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán végezte. Pályafutását 1923-ban újságíróként kezdte a Budapesti Hírlapnál és a Szózatnál. 1927-től 1948-ig könyvtárosként dolgozott a Fővárosi Könyvtárban. 1936-ban megírta A magyar Hüperiont. 1943-ban jelent meg A láthatatlan történet című kötete, 1944-ben fejezte be a Scientia sacra első részét. 1945-ben bombatalálat érte otthonukat, kéziratai és könyvei megsemmisültek. A bor filozófiáját 1945. nyarán, egy Balatonberényben töltött rövid vakáció alatt írta, amelyet imakönyvnek szánt az ateisták számára. 1945-48-ig "Az Egyetemi Nyomda Kis Füzetei"t szerkesztette, 1946-ban jelent meg az Anthologia humana - Ötezer év bölcsessége című műve. 1948-ban B-listára került és kényszer-nyugdíjazták. 1948-tól földművesként dolgozott Szentendrén, megírta a Karnevált, az Unicorniist, a Szilenciumot, a Titkos jegyzőkönyvet és a Mágia Szútrát. 1951-től raktáros volt Inotán, Tiszapalkonyán, majd Bokodon. Ekkor készültek a Patmosz, Az ősök nagy csarnoka, Szarepta és Szilveszter című írásai. 1964-ben másodszor is nyugdíjazták, elkészült a Scientia sacra második része, megírta az Ugyanis, a Bizonyos tekintetben és az "Öt meg nem tartott előadás a művészetről" című műveket
Élete utolsó évében sokat betegeskedett, alkotói lendülete megtört. Különböző ismerősei számára ekkor címzett leveleiben a kétség szólal meg, azt vizsgálta, életét sikerült-e írásaival összhangba hoznia, a gondolataiból a ténylegesen élt életében mennyit „realizált” (a realizálás Hamvas bölcseletének egyik kulcsfogalma). 1968. november 7-én, Budapesten halt meg agyvérzésben. Szentendrén temették el, sírját unokahúga, Nemoda Lászlóné kérése és Jókai Anna javaslata alapján nyilvánította védetté a Kegyeleti Bizottság.

Olvastátok valamelyik művét