Jelenleg olyan munkakörbe kerültem, ahol belekukkanthattam a fizetésekbe. S mit láttam? Akik körülöttem közvetlenül vannak, munkáik egy részét feladatul kaptam, ezeket a forintokat (tekintsünk el az adókedvezményektől) kapták nettóban: 501.000, 867.000, 396.000, 550.000, 617.000, és az enyém: 251.000. Ez nem vicc. Ez a valóság.
Ilyenkor gyarló emberként első reakcióm, hogy elkeseredem. Sírok, hogy nem értékelik a munkámat, pedig becsületesen leteszem az asztalra. Mert LELKEM van! Ha nem így tennék, rosszul érezném magamat.

Először ideteszek egy ősi ázsiai nép népmeséjét saját szavaimmal, mivel nem találtam meg a neten (Pap Gábor elmondása alapján):
A púpos elmegy halat fogni. Kifog párat, kiviszi a partra, leteszi. Visszaevez a víz közepére kifogni újra párat. Közben a parton jár a pohos, nagy pocakos. Meglátja a halakat, elveszi. Jön újra a púpos a kifogott halakkal, kiviszi a partra, látja, hogy nincs meg az előző. Leteszi az újakat, és visszaevez újra. Így megy ez még kétszer. Harmadszorra észreveszi a pohost, hogy ő lopja el a halait. Összeverekednek.

Tanulsága: nem csak a pohos a hibás. Ne dolgozd magad púposra, mert azzal eteted a pohost. Amíg így cselekszel, addig MINDIG is lesz pohos, aki kizsákmányol. Mert a világ így működik. Yin és yang. Ahol többlet keletkezik, azt be kell kebelezze a másik oldal az egyensúly, az "egész" kiteljesedése végett.
És most álljanak itt a gondolataim:
Miért van szükség a munkahelyeken túlórákra?
A dolgozók hogyha nincsenek elvárható módon megfizetve az alap 8 órában, akkor AHHOZ, hogy a megfelelő jövedelemhez jussanak, túlórázniuk SZÜKSÉGES. Ahhoz, hogy túlórázniuk kelljen, lassabban kell dolgozniuk, ÍGY válik szükségessé a túlóra. Ekkor aztán túlórázhatnak a megfelelő jövedelemért. EZT meg is szokják, és indulhat a körforgás hónapról hónapra....
A jelenség elemzése:
1. A túlóraidőben is ugyanannyit, ugyanolyan lendülettel dolgozik a dolgozó, de már nem ugyanazért a jövedelemért, hanem 1,5-szeres bérért, valamint délutános és éjszakai pótlékért. Hétvégi munka esetén 2-szeres bérért.
Tehát ugyanazért a minőségben elvégzett munkáért a munkáltatónak TÖBB költsége lesz.
Azaz: A túlórákkal növeljük a GDP-t, vagyis etetjük a "pohost" (mese fent).
2. A munkáltatónak NEMCSAK ez a többletköltsége keletkezik, hanem pluszban fizeti ezen túlóraidőre a fűtést, az áramot, amennyi vizet ez idő alatt elfogyasztanak, stb...
Azaz: A túlórák időszaka alatti megnövekedett energiafogyasztással károsítjuk a természetet, pusztítjuk, terheljük, meglopjuk az "anya"földet.
Összegzés: a túlóráztatással ROSSZABBUL járnak a munkahelyek ANYAGILAG, mintha rendesen kifizetnék az alap munkaidőre a dolgozóikat!!!
Valamint ROSSZABBUL járnak a dolgozók ÉLETMINŐSÉGILEG, mert reggeltől estig a munkahelyen vannak!!! Távol vannak családjuktól, megosztja a családokat, felbontja a családi közösséget, ez idő alatt nem tudjuk az ÉLETRE tanítani gyermekeinket ( megteszik azt helyettünk az iskolában, hiszen ez idő alatt ők ott vannak, őket ott nevelik ugyanezen rendszer "jó alattvalóinak". Mi nem vagyunk velük, nem tudjuk továbbadni hagyományainkat. Ebben a rossz példában nőnek fel, ebben nevelődnek, majd ezt adják tovább gyermekeiknek.

Kérdés: hogyha mindenki ROSSZABBUL jár, akkor miért erőltetik mindenhol ezt a TÚLÓRÁSDIT???
Nem lehetne a munkáltató szempontjából nézve megfelelő alapfizetést adni a dolgozónak, a dolgozónak pedig a megfelelő alapfizetésért rendesen kidolgoznia a 8 óráját??? Mindenki JOBBAN járna.
Válasz: NEM LEHET.
És hogy miért???
Mert ebben a társadalmi rendszerben EZ NEM CÉL!!! El van hitetve a munkahelyeken dolgozó emberekkel, hogy ezt csak így lehet. Túlórákkal.

1. Mert a dolgozó a megfelelő alapfizetés esetén is ugyanolyan mértékben dolgozna, persze azért a magasabb jövedelmet szívesen átvenné úgy, hogy RÉSZÉRŐL nincsen mögötte hozzáadott többletmunka.
2. A munkáltató viszont TÖBB profit reményében újabb munkákat vállalna el, hogy majd túlórával megcsináltatja. EHHEZ bizalomnak KELLENE lennie a két fél között, hogy becsületesek, tisztességesek, egyenesek lesznek egymáshoz. AZ pedig NINCS. És az EMBER miatt nincs. A munkahely csak egy fogalom. Az nem dönt semmiben. A benne lévő emberek döntenek. Egy közösség. Akiket összeköt a munkahely. Egymástól függnek.

Úgyhogy SENKI ne siránkozzon mennyit keres, mert MI tehetünk róla! És egyénileg MINDENKI kevés ahhoz, hogy megváltoztasson egy kialakult rendszert, és MÉGIS ez a MINDENKI ELÉG lenne!!! Mondom ezt én, aki a munkahelyemen az elvégzett munka arányához képest a legkevesebbet keresek. Kereshetnék többet... Túlórával... Hogyha húznám az időt... Amit megcsinálok alapidőben, csináljam 10 órában... Kaptam az utasítást a vezetőtől, hogy túlórázzak.
De mi értelme van ennek??? Csapjam be a munkaadómat? Az lopásnak minősül. IGAZ MAGYAR ember ILYET NEM (!) cselekszik. Ja, hogy EBBEN A VILÁGBAN, ORSZÁGBAN jó nagy **** vagyok, hogy nem állok be a MINDENT KIZSÁKMÁNYOLÓK közé? Vagy csapjam be magamat, hogy milyen jó összeget keresek? Persze túlórákkal, hogy az egész napomat a munkahelyen töltöm.
EZ a világ NEM AZ ÉN világom! Mintha mondta volna már ezt valaki korábban. Én AKKOR is maradok, aki voltam, s vagyok.
MINDEN (!) RAJTUNK múlik! Amit adunk a világnak, azt kapjuk vissza a világtól (egymás meglopása, megosztása, gyűlölete). Amit adunk a természetnek, azt kapjuk vissza a természettől (betegségek, időjárás, természeti katasztrófák). Azért van az, ami van... És ez SENKINEK NEM jó. Akkor miért csináljuk???
A "pohosnak" jó ez, mivel jó "alattvalókat" nevelünk NEKIK, nő a GDP, jobban gyarapodik a vagyonuk, ezáltal növekedik a felettünk gyakorolt hatalmuk!!! Hiszen így ŐK dönthetnek az életünkről. Emelhetik az árakat, félelemben tarthatnak minket háborúkkal, összeuszíthatnak minket, hogy egymást öljük, elvehetik a házainkat, majd elvehetnek tőlünk mindent! Legfőképp a SZABADSÁGUNKAT!!!
Egyénileg kicsik vagyunk. Kevesek. De MINDEN kevés egy naggyá áll össze. És annak már EREJE van! Mint a cseppekből a tenger.
Csak egy KICSIT változzatok egyénileg a hozzáállásotokban a teremtett világhoz! Hogyha vezetők vagytok a munkahelyeteken, akkor azért, hogyha alkalmazottak, akkor azért. EGY Földön élünk. Egy hazában.
Szeretettel

Egy Magyar ember gondolatai...a világrendetlenségről