Rendhagyó köszöntés.

Levél Sándornak

Kedves Sándor, hiszem beszélgetnünk kéne,
pihenve egy padon a múzeumkertben.
Te kérted, a Magyar álljon talpra végre,
százhetvenöt év sok, nemzet elfeledte.

Sokan azt sem sejtik milyen sokat tettél
mikor írásodtól nemzetünk felébredt!
Majd szent forradalmunk fő ikonja lettél,
s két gyönyörű évre nép láncát letépte.

Nekem nincs szándékom szítani a lángot,
csupán azt remélem kellenek még versek.
Ma embere épp úgy kerget igazságot,
de a törekvések rendre mélybe vesznek.

Igaz, meggyászoltunk egykor Segesvárnál,
élettelen testedet meg nem találtuk.
Ezért úgy érezzük mindig köztünk jártál.
Lényed verseiddel az elménkbe zártuk.

Legyél hát ott holnap a múzeumkertben.
Megkapod levelem, tudnod kell, hogy várlak.
Gyújtsd meg újra lángot a Magyar nemzetben,
mostoha gyermeke lettünk a világnak.

2023.03.14.

(kép: NET-ről)
Hecz János Sándor