A február BARABÁS MIKLÓS (1810 - 1898) festőművész hónapja: születésének is, halálának is évfordulója.
Ő az az első olyan festő, aki a művészetéből élt meg. Ideje is volt, mert az életének kezdete eléggé küzdelmes volt: Erdélyben született egy sokgyermekes családban. A nagyenyedi kollégiumban a társairól rajzolt képeiért kapott jelképes összegekért tudta megélhetését biztosítani.Tanárainak feltűnt tehetsége, s javasolták neki, hogy művészeti iskolában tanuljon tovább. Volt még egy nagyszerű adottsága: bámulatos vizuális emlékező tehetséggel volt megáldva, még évtizedek múlva is le tudta rajzolni a megfigyelt személyt! A képzőművészet minden csínyját-bínyját megtanulta, készített olajfestményt, rajzokat, akvarelleket, élet- és tájképeket, irodalmi lapokat, könyveket illusztrált, nem tartotta rangon alulinak boltcégérek készítését sem. Megtanult fényképezni is.
Elsősorban a portréfestészetben élte ki magát. Korának szinte minden jelentős alakját megörökítette, írókról, művészekről, politikusokról készített képeket. Sok modelljével bensőséges, meleg baráti viszonyt ápolt (pl. Vörösmarty, Arany, stb. Görgei fiának keresztapja lett). Elmondhatjuk, neki a történelem ült modellt, a szabadságharc szereplőit is ő általa ismerjük. A tankönyvekben látott arcképek főleg az ő ábrázolásai. Reviczki Gábor költő egyik versében így ír róla:
"És hogy csodálják késő unokák:
Megfested korod arcképcsarnokát."
Barabás Miklós több mint 5000 alkotásból nagyon sok látható múzeumainkban, nemcsak idehaza, de sok erdélyi múzeumban is.