A FÉNYHÍD bekötése a pokol bugyraiba

Ezen esemény melyet megosztok most Veletek egy álommal kezdődött, majd a Teremtő indíttatására és útmutatásai szerint meditációban folytatódott. Ezen álmom során láttam egy férfit bemenni egy sötét alagútba. Nem ismertem fel a személyét, de tudtam, hogy fontos a számomra, mivel összetartozunk. Követtem őt az alagútba. Elérkezett egy borzalmas helyre, ahol a sátánfajzatok egy hatalmas kútszerű mély üregbe taszították be az oda érkezőket. Engem is ide akartak betaszítani, de ekkor hátrálva tiltakoztam. Közben hatalmas, igen erős, kampóba végződő vasláncok sokaságát dobálták felém, melyek a szívcsakra területén a mellkasomhoz tapadtak. Én egyre intenzívebben tépdestem le magamról e vasláncokat, majd mikor sikerült ezektől megszabadulnom rohanva távoztam e sötét, ijesztő helyről. Felébredve azonnal rákérdeztem a Teremtőre:


„Mi volt ez Atyám?”

„Az amit láttál gyermekem.”

„Vissza kell menned oda, mert dolgod, feladatod van ezzel kapcsolatosan”.

Tiltakoztam, hiszen a hely oly ijesztő volt. A Teremtő megnyugtatott és tudtomra adta, hogy mindvégig velem lesz. Továbbá ha bent maradok a Fényhídon, akkor semmi bántódásom nem lesz, de a Fényhidat be kell kötnöm e pokol bugyraiba. Ezt követően a Teremtő útmutatásait követve, vezetésével meditatív állapotban bekötöttem a Fényhidat a pokol legmélyebb részébe. Mikor elérkeztem azon helyre, ahol álmomban a pokolfajzatok az embereket betaszították a mélybe, akkor a Fényhíd általi fény hatására a pokolbéliek menekülni kezdtek, a sziklák, repedések mélyében igyekeztek elrejtőzni. Ekkor a Fényhidat bekötve a mélybe, a pokol bugyraiba, azt tapasztaltam, hogy a mélyben, mintegy sokágú barlangban, nagyon sok ember kilátástalanul szenvedett, és a legalján a fortyogó katlanba bekötöttem a Fényhidat. Ekkor a forró masszában sínylődő lelkek elkezdtek a Fényhídon felemelkedni. Ezt látva, a barlang járatokból, egyre többen és többen jöttek elő és elkezdtek belépni a Fényhídra. Végül szinte már tülekedés támadt. Ekkor jeleztem, hogy nyugodjanak meg ezen Fényhíd itt marad és mindenkor aki szabad akaratából belép a Fényhídra, biztosított a számára a felemelkedés. Ezt követően már nyugodtan, kivárták sorukat, és egymás után léptek be és emelkedtek fel a Fényhídon.

Ezen Fényhíd itt van jelenleg is a föld egész valóságában és úgy a mindennapi valóságunkban mint a pokolban szenvedőknek biztosítja a felemelkedést az Új Föld Létvalóságába. Ha szabad akaratodból belépsz a Teremtő Fényébe, a Fényhíd valóságába, akkor már Isten gondoskodik arról, hogy az adott léthelyzeteidben előre lépj és egyre intenzívebben emelkedjen rezgésszinted. Tehát félelemre semmi okunk nincs. Különben is a félelem a szeretet ellentéte. Képes vagy a félelmeidet feloldani a benned élő Krisztusi Szeretet által. Így biztonságban vagy.

Lényegében a pokol valósága itt van a mindennapi létünkben. Egy olyan létállapot, melyben az egyén lelki valóságában gátolt, elakadt állapotba kerül. Orvosi szempontból ezen állapotot pszichiátriai esetként kezelik. Azonban jelen valóságunkban a gyógyítás csupán gyógyszerek adagolásából áll. Az egyén belső lelki problémáival nem foglalkoznak. Ritka kivétel, amikor egy empatikus, együttérző pszichiáter valóban segítséget ad a páciensnek.

Továbbá a pokol legmélyebb valóságába kerültünk be a mindennapi életünkben. Jelenleg, az egész Föld valóságában, a hatalmon lévők intenzíven gerjesztik a félelmet, mert ezen félelem energiából táplálkoznak. Életellenes cselekedeteik által pedig az emberiség nagy részét alacsony rezgésszinten tartják. Sőt egyre őrültebb terveket eszelnek ki, hogy fokozzák a félelmet, a függőségi helyzetet az emberek tömegeiben.

Nos, először tisztázni szeretném a jelenlegi valóságos helyzetet. Az egyre intenzívebben beáramló Teremtői Fény hatással van mindenkire. Így a hatalmon lévők is érzékelik, hogy valami nincs rendben körülöttük. Hiába eszelnek ki örültebbnél, őrültebb terveket és ezt mintegy rákényszerítik azokra, akik erre a bennük lévő félelem miatt fogékonyak, mégsem jön be számukra a várt eredmény. Így aztán újabb megszorításokat, újabb félelem gerjesztő tetteket indítanak el. Minél jobban erőltetik ezen új és újabb helyzeteket, annál kevésbé hatásosak ezek, mivel ezzel párhuzamosan, pontosan a Teremtő Szeretetének Fényében a Felébredés és a Felemelkedés menetébe belépők száma intenzíven növekszik. Így aztán a Föld valóságában a sötétség csökken a Fény pedig hatványozottan emelkedik. Ennek következménye számukra az állandó ÉHSÉG állapota, mert a sötét energia egyre jobban visszaszorul. Ez akkor is így van, ha az emberiség nagy része még mindig alszik. Ugyanis a Fénynek hatványozottan erősebb a rezgése, az energiája, a frekvenciája, mint a sötétségnek.

Gondolj csak bele, ha egy teljesen sötét helyre beviszel egyetlen egy égő gyertyát, akkor már ott nincs teljesen sötét. Jelenleg pedig a bennünk élő Teremtői Fény, az Isteni Képmás Fénye egyre intenzívebben felragyog. Így aztán nem csoda, ha a félelemből táplálkozók egyre éhesebbek.

Másodszor pedig a tényleges helyzet az, hogy valójában a FÉNY már győzött, és egyszerűen nem lesz maradásuk azoknak, akik továbbra is a sötétségben léteznek.

Nos, itt van szerepe a FÉNYHÍD valóságának. Ez bizony, itt van, jelen van az egész Föld valóságában, hiszen ezen Fényhíd nem más, mint a Teremtő Isten Szeretetének Fénye. Szükségszerű tudomásul vennünk, hogy senki és semmi nem létezik Istenen kívül. A Teremtő mindent és mindenkit magba foglal, ugyanakkor mindenben és mindenkiben benne van, attól függetlenül, hogy ezt valaki elfogadja, megéli vagy sem. Csupán annyi a különbség, hogy az illúzió létben ezt nem ismeri fel az adott ember, vagy már annyira besötétedett, hogy már nincs jelen benne az Isteni Képmás Fénye. Ez egy igen paradox helyzet. Kérdezhetjük, hogy ebben az esetben, akiben már nincs jelen az Isteni Képmás Fénye, akkor ő hogyan létezik. Itt jön be az élet és a halál kérdése, de ez már egy külön téma. Most csak annyit jegyzek meg ezzel kapcsolatban, hogy az én meglátásom szerint, a halál állapotában van az, akiben nincs jelen az Isteni Képmás Fénye. Igen, itt vannak közöttünk, de ők már nem emberek, mivel az Isteni Lélek, és az Isteni Szellem már nincs bennük jelen. Ugyanakkor valójában az ember számára a halál nem létezik csakis az ÖRÖK ÉLET. Igen, a földi létből való távozásunk után levetjük fizikai testünk ruháját, de felöltjük magunkra a léktesti, majd a szellemtesti, spirituális testi, fénytesti ruhánkat, valóságunkat. Így az ÉLET állandó változó, újjászülető valóságában egy örökkön, örökké tartó ÉLET nyílik meg a számunkra.

Soraimat azzal zárom, hogy ha szabad akaratodnál fogva belépsz a FÉNYHÍD valóságába, tehát átadod magadat a Teremtőnek, hogy Általa, Vele, Benne beteljesedjen, kiteljesedjen az életed, akkor mindenkor Oltalom, Védelem, Áldás alatt vagy és nincs okod félni senkitől és semmitől.

HA ISTEN VELED VAN, AKKOR MOND KI VAN ELLENED?????

Szeretettel várok mindenkit a weboldalamon!

Szeretettel: Dudás Mária Csillagvirág