Febr. 2.
GYERTYASZENTELŐ
A kat. naptár szerint Jézus bemutatása a templomban negyven nappal a születése után. Simeon főpap szerint ő a nemzetek világossága, azaz a világ világossága, a gyertya ezért őt szimbolizálja. A másodikán megszentelt gyertya otthon mindenféle védő, bajelhárító szerepet tölt be a hívők szemében, a még megkereszteletlen csecsemőt is védi a rontó szellemektől. A gyetyaszentelő - mint a legtöbb keresztény ünnep - ősi, pogány megfelelője ma is megtalálható a kelta gyökerű, főleg ír nép ünnepei között. A szűz istennő ünnepe a tél és nyár közti időszak felezési idején a tavaszkezdet, a Gergely naptár szerint a febr.1-jét megelőző nap besötétedésekor kezdődik, neve IMBOLC.
A mi gyertyaszentelőnk is jelzi az idő tavaszra fordulását, pontosabban a néphit a medvét tekinti autentikus időjósnak: ha barlangjából előjőve szép időt tapasztal, azaz a napsütésben meglátja árnyékát, tudván, hogy "nem eszi meg a kutya a telet", folytatja téli álmát. Ezért kívánták a régiek, hogy ezen a napon "inkább farkas ordítson be az ablakon, minthogy kisüssön a Nap!" (Elnézve a csütörtök délutáni borús eget, lehet, hogy pénteken nem lesz medve-árnyék, s reménykedhetünk Tavasztündér mielőbbi betoppanásában?)