TERMÉSZETI HADVISELÉS KONTRA KLÍMAVÁLTOZÁS
A Koppenhágai Klíma Csúcs kudarcának valódi okai
Első rész
(1-27. oldal)
Mészáros Milán

Kivonat
A tanulmány röviden áttekinti a természeti –a meteorológiai, geofizikai és légkörfizikai stb.–
hadviselés lényegét, jelenlegi állását, formáit, eszközeit és hatásait. A természeti hadviselés lényege a
környezet irányított megváltoztatásának –vagyis a környezetmódosító technikák alkalmazásának–
fegyverként való használata. Nem valószínű, hogy a gyorsulónak tűnő éghajlatváltozásért kizárólag a
természeti hadviselés a felelős. Az viszont egyértelműen állítható, hogy nincs ember a földön, aki meg
tudná becsülni e gyorsulásban a természeti hadviselés arányát.
A 2040-es évek közepéig terjedő időszak nagy valószínűséggel a természeti és kibernetikai
hidegháború korszaka lesz. Ezek a hadviselési formák –kisebb ráfordítás mellett– sokkal nagyobb
pusztítást okozhatnak emberben és környezetben egyaránt, mint a "hagyományos" hadviselés. (A
hagyományosba beleértve a nukleáris hadviselést is.) Az új hadviselési formák –alapvető különbözőségük
mellett is fennálló– közös előnye, hogy: 1. A világ bármely pontján szinte azonnal bevethetők; 2.
Alkalmazásuk esetén általában nem ismert a támadás forrása; 3. Az ezeket alkalmazó országok nem
alkotnak ”zárt klub”-ot –mint amit például az atomsorompó szerződés korlátoz–, hanem ennek bárki tagja
lehet. (E három pontot illetően hasonlóságot mutatnak a terrorizmussal. A 2. pont miatt a kibernetikai
terrorizmus és bűnözés kiszámíthatatlan pályákra fogja terelni az új hadviselést.) Az ilyen támadások
nemcsak az egyes infrastruktúrák –áramellátás, telekommunikáció, közlekedési-, szállítási- és más
logisztikai hálózatok, gazdasági szektorok (pl. élelmiszeripar), vagy a vízellátás– részleges vagy teljes
megbénítását idézhetik elő (cyber hadviselés), hanem a teljes fizikai megsemmisüléshez is vezethetnek
(természeti hadviselés).
A megújuló energia-forrást hasznosító erőművek –külön-külön ugyan sokkal kisebb mértékben, de–
ugyanazokat a természeti erőforrásokat használják, mint a természeti hadviselés. Ezért, a természeti
hadviselés is képes a nemzetek megújuló energia-forrást hasznosító erőműveinek ”vitorlájából kifogni a
szelet”, vagy –rosszabb esetben– megsemmisítheti a teljes megújuló erőművi flottát. Azonban, a
megújuló energiákkal való kapcsolatnak más vonatkozásai is vannak. Ugyanis, a megújuló energiák
kitermelése ugyanúgy a természeti erőforrásokat –a metastabil vagy relatíve instabil körfolyamatokba zárt
energiákat– használja (tereli más pályákra), mint a természeti hadviselés. A megújuló energiaforrásokat
hasznosító erőművek ugyan nem olyan intenzitásal (nem lavina-szerűen vagy kaszkádmegsokszorozódással) termelik ki a földi körfolyamatok energiáit, mint ahogy azt a természeti hadviselés teszi, ennek ellenére a megújuló energiák kitermelésének részesedése a Föld energia háztartásából már ma is összemérhető a természeti hadviselés által más pályákra terelt energia-áramlásokkal. Vagyis, a megújuló energiák kitermelése az éghajlatváltozást katalizálja, nagyobb arányú kitermelésük pedig a természeti hadviselés spontán és random formája, ami felér egy kontroll nélküli, meglódult klímaváltozással.
Fentiek miatt a környezet és klímavédelemben, valamint az energiapolitikában paradigma-váltásra van
szükség. (Ezt indokolja a Koppenhágai Klíma Csúcs kudarca is.)

image