Jan.14-én született Nagybarcsai BARCSAY JENŐ (1900 - 1988) festő, tervezőgrafikus, művészpedagógus, egyetemi oktató.
Erdélyi fejedelmi család kései sarja, de ez számára nem jelentett semmi kiváltságot. Sőt! Saját tehetsége és kitartó, kemény munka árán lett - nemzetközileg is elismert - szaktekintéllyé.
Erdély több városában járt középiskolába, végül 1919-ben átjött Magyarországra, hogy itt tanulja ki a festészet csínját-bínyját. Első mesterei Vaszary János és Rudnay Gyula voltak. Utóbbival nyaranta az alföldi művésztelepekre jártak.Természetesen a külföldi festőiskolákat is látogatta.
1928-ban csatlakozott a Szentendrei Festők Társaságához, ő maga is a városban telepedett le.
1929-től fejlődött ki egyéni, senki mással össze nem téveszthető stílusa. Önkritikusan csak azokat a műveit tartotta meg, amiket jónak ítélt, a többit megsemmisítette.
A festészet mellett grafikai és nagyméretű mozaikjai is igen jelentősek. Írt könyveket is, Művészeti anatómia c. szakkönyve 1953-ban "Az év legszebb könyve" lett, Kossuth-díjat kapott érte. A könyvet számos nyelvre lefordították, tankönyvként használták.Idővel ő is tanított, tanítványai tisztelték és rajongtak érte, bizalmasan "Nyenyő"-nek hívták ők is, pályatársai is. Maximálisan a hivatásának élt.Nem voltak ellenzői és utálói, mindenki elismerte munkásságát.Élete vége felé gerinc- és izületi betegség miatt már nehezen dolgozott, de az ecsetet csak a 88 éves korában bekövetkező halála tetette le vele végleg.
"A piktúra olyan, mi az alkoholista kezében az alkohol, nem könnyű lemondani róla. Aki ezt véglegesen meg tudta tenni, nem is lehetett nagy festő..."- ezt a véleményét életével bizonyította.