"Vándorszínész korában Megyeri (Van, ki e nevet nem ismeri?)..." - Emlékszünk még Petőfi Tintásüveg c. versének Megyerijére, akit hiába figyelmeztet a költő, hogy ne ugrándozzon örömében tintásüveggel a zsebében: "Kari, vigyázz, mert kedved majd követendi gyász" - és bizony Kari póruljár, mert a kifolyt tintától foltos lett egyetlen kabátja.
Ha már nagy költőnk méltónak találta őt arra, hogy verse által beemelje személyét az örökkévalóságba, illik, hogy egy kicsit többet tudjunk meg róla.
Jan. 8-án van MEGYERI KÁROLY (1799 - 1842) születésének 275. évfordulója. Eredeti családneve Stand, vándorszínészként változtatta nevét szülőhelye után Megyerire.
A legnevesebb vándortársulatokkal járta az országot, végül a Nemzeti elődjében lett állandó tag. Alkatánál, testi adottságánál fogva vígjátékokban lett a közönség kedvence. Kisded, zömök alkata, jól megválasztott öltözéke is kiemelte komikusi tehetségét. Volt egy kalapja, ha abban megjelent a színpadon, még meg se szólalt, a nézők dőltek a kacagástól. Ám nemcsak a bolondozáshoz értett, kiválóan alakított intellektuális intrikusokat is: a Bánk bán ősbemutatóján ő volt az első Biberack. A játék mellett rendezett is, fordítással, írással is foglalkozott. Németből 12 drámát fordított, a nyelvújítás túlzásait tűzte tollhegyre Nyelvprity c. vígjátékában. A solymosi vár c. drámája kéziratban maradt ránk.
Halálára ezt az epigrammát írta Vörösmarty: "Mily nevetés ez alant? mi öröm van e síri világban? A komor árnyak közt Megyeri szelleme jár."