VÍZKERESZT: ERETNEKSÉGBŐL KERESZTÉNY ÜNNEP...
Tippem szerint, ha megkérdeznénk az embereket az utcán, hogy mi a vízkereszt, jórészt mindenki a vállát vonogatná. A műveltebbeknek eszébe jutna Shakespeare komédiája, lesz, akinek talán Gáspár, Menyhért és Boldizsár is beugrik, de hogy mi is ez az ünnep és mi köze van a vízhez meg a kereszthez, arról keveseknek van fogalmuk. Pedig egykor jelentős ünnep volt, és ma is megünneplik mind a római katolikus, mind keleti egyházakban, annak ellenére, hogy a „feltalálója” eretnek tanokat vallott. / Miklya Luzsányi Mónika figyelemre méltó /írása -részlet:

A vízkeresztet január hatodikán ünneplik a keresztény egyházak. Ezen a napon záródik a karácsonyi ünnepkör és kezdődik el a farsang, az év legvidámabb szakasza. Erre utal Shakespeare művének a címe is, hiszen vízkeresztkor és utána bármi megeshet, amit csak akartok…

ERETNEKSÉGBŐL HAGYOMÁNY

A katolikus hagyomány szerint a vízkeresztet először a II. században Bazilidesz tanítványi körében ünnepelték meg. Érdekes figura volt Bazilidesz, sajátos tanokat vallott, nem csoda, hogy eretneknek nyilvánították. Mátyás apostol beszámolói alapján saját evangéliumot írt (ami elveszett), és amellett, hogy hitt a lélekvándorlásban, valamint a zsidók istenét csak egy istennek tartotta a többi világkormányzó metafizikus hatalom mellett, a legjelentősebb tanításai közé tartozott az, hogy Jézus testi megjelenése valójában csak illúzió volt.

Szektája mintegy két évszázadig maradt fenn, és egyes követői addig is elmentek, hogy Jézus fizikai kereszthalála csak a zsidók és az ördög megtévesztése, valójában Cirénei Simon szenvedett testben, Jézus csak lélekben volt jelen. A vízkereszt görög neve az epifánia éppen a megtestesülést jelenti, és a keresztény egyházak is erre teszik a hangsúlyt.


De mi köze van mindennek a vízhez és a kereszthez? A hagyomány szerint Jézus megkeresztelése a Jordánban január hatodikán történt, amikor Jézus már jócskán a férfikorban járt, tehát nem akkor „testesült meg” ebbe a világba. Ám Bazilidesz tanítványai a keresztelésnek azt a pillanatát emelik ki, amikor a Szentlélek galamb formájában leszáll Jézusra, és a mennyből megszólal Isten hangja: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm”. (Mt 1,11) A gnosztikus tanokat valló doketisták, így Bazilidesz tanítványai szerint is Isten megjelenése akkor történt meg valójában, amikor a Szentlélek galamb formájában leszállt (a testi valójában csak illúzióként jelenlévő) Jézusra.


Akármilyen nyakatekert is ez az érvelés, Krisztus megkeresztelésének ünnepnapját átvette mind a nyugati, mind a keleti egyház. Mint annyi más ünnepnél, itt is megfigyelhető, hogy a keresztény ünnep rátelepszik a pogány liturgiára. Bazilidesz alexandriai bölcselő volt, így valószínűleg számtalanszor megfigyelhette, hogy január hatodikán az egyiptomi papok merítenek a Nílus vizéből, és megszentelik azt. Az e napon szentelt víz azután gyógyító erővel bírt. Nincs mit csodálkoznunk tehát azon, hogy a keresztény liturgiában is vízkereszt a víz megszentelésének a napja, amellyel természetesen Jézus keresztségére emlékeznek, ami nekünk azért jó, mert a katolikus hagyomány szerint ekkor fogadta Isten (újra) gyermekévé Jézus Krisztuson keresztül az emberiséget.


SZÜLETÉS, KÁNA, BÖLCSEK

Az epifánia elnevezés, ami az egyházban a „Mi Urunk megjelenése napja” nevet kapta, egy kicsit megkavarta azért a dolgokat, mert például a keleti egyházakban vízkeresztkor ünneplik a karácsonyt – Jézus testi megszületésének ünnepét – mind a mai napig, amibe persze belejátszik az is, hogy az ortodox egyház nem vette át a Gergely-naptár használatát, így 13 napos elcsúszásban vannak a nyugati egyház ünnepeihez képest.


Egyes bolgár és szerb néphagyományokban megjelenik a keresztelés motívuma is, amikor a falu apraja-nagyja kimegy a folyó vagy a patak partjára, ahol a pópa megáld egy keresztet, és a vízbe dobja. A fiatal fiúk és férfiak pedig beugranak érte a jeges vízbe, mert aki megszerzi a keresztet, az szerencsés lesz egész évben.

Vízkeresztkor emlékeznek a római katolikus egyházban Jézus első csodájára is, amikor a Kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta (Jn2,1kk), mivel csodatételével ekkor jelentette ki az embereknek először isteni mivoltát.

Ám sokkal inkább elterjedt hagyomány, hogy vízkereszt napját a napkeleti bölcsek, vagy a háromkirályok ünnepének tartják, mivel a nem zsidó (bibliai szóhasználatban: pogány) népek képviselői ekkor ismerik fel először Jézusban Isten fiát.


A vízkereszt-napi néphagyomány elsősorban természetesen a napkeleti bölcsek megjelenésére koncentrál, amely a háromkirályok-járás, más vidékeken a csillagjárás néphagyományában csúcsosodott ki. Ennek eredete bizonyíthatóan a XI. századra nyúlik vissza, amikor még a templomi liturgia része volt. A XVI. században már kiszorult a templomokból, de a magyarlakta területeken szinte mindenhol megtartották ezt az alakoskodó játékot egészen a XX. századig.

A háromkirályok vagy csillagjárás a karácsonyi betlehemezéshez hasonlóan a gyerekek, sokszor lányok alakoskodójátéka. Vízkeresztkor körbejárták a házakat, sajátos papírsüveget téve a fejükre, vállukra palástként lepedőt kötve, és mozgatható, világító csillag segítségével előadták a napkeleti bölcsek történetét, akik a betlehemi csillagot követve eljutnak Heródes királyhoz, majd Betlehembe, és leborulnak a Kisjézus jászla előtt....

/ fotó: Jézus megkeresztelése Leonardo da Vinci festményén/

Spiritual Tv. Heffner Attila