“Mi történhetne, ha egyszerűen leállítanánk az olajat? Hatmilliárdan meghalnának.
Nehéz elképzelni, hogy a fosszilis tüzelőanyagok azonnali betiltása hogyan tenné lehetővé a civilizáció folytatását és virágzását.”
Írta: Neil Record
“Sokunkat elkeserítettek a Just Stop Oil (Csak állítsd le az olajat) tüntetők bohóckodásai. Hiszem, hogy ezek jószándékúak és elkötelezettek az ügyük iránt, és biztos vagyok benne, hogy úgy gondolják, hogy a bolygót próbálják megmenteni a lehető legjobb módon - nyilvánosságot szereznek, szóra bírják az embereket és befolyásolják a politikusokat.
De mi történne, ha holnap szó szerint leállnánk az olajjal, és nélkülöznénk azokat a természeti erőforrásokat, amelyektől a világ, a gazdaság és a lakosság függ? A válasz: valószínűleg hatmilliárd ember halna meg egy éven belül.
Feltételezem, hogy az "olaj" a Just Stop Oil-ban a fosszilis tüzelőanyagokat jelenti - tehát az olajat, a gázt és a szenet. Feltételezem továbbá, hogy a mai technológiai tudásunk és infrastruktúránk megvan, tehát a fosszilis tüzelőanyagok megállításáról most beszélünk, nem pedig valamikor a jövőben.
Első nap - nincs többé szénbányászat; a világ olajkútjait leállítják; a világ gázmezőit ugyanígy. A változást elsőként a gázfelhasználók éreznék meg.
A föld feletti gázkészletek jellemzően nem olyan magasak. Így az Egyesült Királyságnak elég gyorsan, mondjuk 10 vagy 15 napon belül le kellene kapcsolnia a gázelosztó rendszerét, mivel képtelen lenne fenntartani a nyomást.
Ez viszont azt jelentené, hogy a lakossági ellátást is leállítanák - a gáz nem áramlana, és mintegy 21 millió háztartás (a lakosság 74%-a) nem rendelkezne többé fűtési, melegvíz- és főzési lehetőséggel. Pánikjukban az emberek talán az elektromos áramhoz fordulnának főzéshez és fűtéshez, de várjunk csak...
Az Egyesült Királyság villamosenergia-hálózata a földgázra támaszkodik, mint "puffer" energiaforrásra. A kereslet minden nap a fogyasztói igényeknek megfelelően változik, és a másik fő energiaszolgáltató, a megújuló energiaforrások erősen ingadoznak, és csak akkor tudják ellátni a hálózatot, amikor a gáz a termelésük és a fogyasztói igények közötti különbség oroszlánrészét fedezi.
Tehát abban a pillanatban, amikor a fő gázelosztó rendszer nyomásmentes lesz, a hálózati kiegyenlítő rendszer meghibásodik, és áramkimaradások következnek be.
Lehetetlen felmérni, hogy ezek az áramkimaradások milyen kiterjedésűek lennének, de a hálózat olyan súlyosan, esetleg végzetesen károsodna, hogy széles körben és tartósan fennállhatna.
Az elektromos fűtésre, főzésre és vízmelegítésre való áttérés miatt az áramigény ugrásszerűen megnövekedett volna, ezért nagyon valószínűnek tűnik, hogy a hirtelen fellépő többletigény nem lenne kielégíthető, és ezért a hálózat a szabályozhatatlanság felé sodródna.
Ha nincs áram, nincs kommunikációs rendszer - nincs mobil, nincs TV és nincs folyóvíz. Ha nincs áram és nincs fűtés, a kiszolgáltatott emberek elkezdenek meghalni.
Kezdetben csak az idősek a saját otthonukban, majd a kórházakban, amikor a dízelüzemű tartalékgenerátorokból kifogy az üzemanyag, de aztán új egzisztenciális problémák merülnek fel a hétköznapi emberek számára az élelmiszer elérhetősége és elosztása formájában.
25. nap - Valószínűleg nagylelkű vagyok az időzítéssel, de a 25. napra valószínűleg elfogy a gázolaj és a benzin. Ez azt jelenti, hogy az élelmiszerosztás meghiúsulna, és így a lakosság, amelynek nagy része teljes mértékben a vásárolt élelmiszerektől függ, éhezni kezdene.
A súlyos nemzeti vészhelyzetekben gyakran érkezik nemzetközi segítség, de ebben az esetben ez a forgatókönyv nagyjából azonos módon és időzítéssel játszódik le a fejlett és a fejlődő világban. Csak az elszigetelt, mezőgazdaságilag önellátó vidéki közösségek maradnának viszonylag érintetlenül. Tehát nincs nemzetközi mentőakció.
50. nap - a városi világban sok ember közel állna az éhhalálhoz. A fosszilis tüzelőanyag-ellátás megszűnése óta eltelt 50 nap alatt a törvény és a rend összeomlott volna, és gyanítom, hogy tömeges konfliktusok és mészárlások zajlanának a túlélés eszközeinek egyre kétségbeesettebb keresésével.
A 100. napon - alig három hónappal azután, hogy a világ leállította az olajat - becslésem szerint a világ népességének körülbelül a fele (mondjuk négymilliárd ember) halott lenne. Elsőként a városi szegények halnának meg, aztán a közép- és felsőbb osztályok, a pénz és a státusz pedig az idő múlásával egyre kevésbé számítana.
A túlélők nagyrészt vidékiek lennének, akik a helyi mezőgazdasági termékekből, vagy a fogyatkozó élelmiszerkészletekből tudnának megélni.
A városlakók (a 2023-as világnépesség mintegy 55%-a) számára az élelmiszerhez és biztonságos vízhez való hozzáférés szinte lehetetlen lenne, mivel az élelmiszerek szokásos elosztási útvonalai nem működnének, és a tároló létesítmények (hűtők/fagyasztók) szintén nem működnének áram nélkül.
A szivattyús víz nem lenne elérhető, így a tiszta vízhez való hozzáférés szinte lehetetlen lenne.
365. nap - talán további kétmilliárd ember éhezett vagy fagyott volna halálra, így mondjuk kétmilliárd ember maradt volna életben; a megmaradt élelmiszerkészletek kimerültek vagy megromlottak volna, és a törvény és a rend elkerülhetetlen összeomlása azt jelentette volna, hogy sokan erőszakos véget érnek.
A szűkös erőforrásokért folytatott versenyt, amelyet a piacok és az árak feltalálása oly elegánsan megoldott, gyilkosság és vérengzés váltotta volna fel. A just stop oil kísérlet visszafordításához szükséges eszközök eltűntek volna, és az emberek jövője a bolygón olyan bizonytalan lenne, mint az emberiség történelmében bármikor.
A tömeges kihalás megfosztotta volna a társadalmakat kultúrájuktól, oktatásuktól és túlélési technikáiktól. Új sötét korszak következne.
Összefoglaltam ezt a rémálomszerű forgatókönyvet. De minden, amit állítok, tényszerűen alátámasztott. Azoknak, akiket érdekel az ember és a fosszilis tüzelőanyagok bonyolult összefonódásának megértése, ajánlom Vaclav Smil How The World Really Worcs (Hogyan működik a világ valójában) könyvét.
Ezt a könyvet nem az írta, akinek különös érdeke fűződik a fosszilis tüzelőanyagokhoz; ez csak egy nagyon kiegyensúlyozott leírása annak, hogyan működik valójában a modern civilizáció (ahogy a cím is állítja).
A világnak két évszázadra volt szüksége, hogy kiépítse a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló energetikai infrastruktúrát. Ez az infrastruktúra a világ befektetési megtakarításainak jelentős részét teszi ki; hatalmas mennyiségű rugalmas, felhasználható energiát biztosít az embereknek rendkívül szerény költségek mellett.
Ez a megfizethetőség eljutott egészen a világ szegényeihez, és átalakítja az életüket - Kína és India kiemelkedő példák erre.
Itt a kérdésem: a Just Stop Oil kedves, jószándékú emberei értik, hogyan működik a világ, vagy nem? Ha igen, akkor nihilisták; ha nem, akkor miért zavarják meg társadalmunk zavartalan működését, és miért támogatnak egy olyan szélsőséges cselekvési irányt, amelyet nem értenek?
Ha egyébként az elemzésem téves, akkor fel kellene világosítaniuk minket arról, hogy a fosszilis tüzelőanyagok azonnali betiltása hogyan teszi lehetővé a civilizáció folytatását és virágzását.
Hogy egyértelmű legyen, nem azt állítom, hogy a világ örökre a fosszilis tüzelőanyagok fogságában marad. Távolról sem. A történelem azt mutatja, hogy az emberi civilizáció az állandó változás története.
Az emberek találékonyak és alkalmazkodóképesek, és a fosszilis tüzelőanyagok is végesek. Ezért idővel új, olcsó, nem fosszilis energiaforrásokat fognak kifejleszteni, az energia tárolásának és szállításának új módjait fogják tökéletesíteni, és a fosszilis tüzelőanyagok használata lassan a múlté lesz; az egyik világból egy másik - jobb - világba való átmenet.
De azt hiszem, az a szlogen, hogy "hagyjuk abba az olaj használatát, amikor a technológiai és gazdasági feltételek ezt lehetővé teszik, összhangban az emberi jólét és a bolygó jólétének javulásával", nem annyira fülbemászó kifejezés.” Forrás: https://archive.ph/2023.12.19-....102241/https://www.t