J. van Rijckenborgh
Az egyiptomi ős-Gnózis 3

A tizenkettedik könyv: Hermész Triszmegisztosz kulcsa

A szellem pedig nem tudja elviselni az értetlen lelket, és otthagyja a testhez kötözve, és a test megfosztja a lelket az ő hangjától.

Egy ilyen léleknek, fiam, nincsen szellemkapcsolata, és az ilyet már nem is lehet embernek nevezni. Mert az ember egy isteni lény, amelyet nem a földön élő teremtményekkel kell összehasonlítani, hanem a magasságból valókkal, a mennyeiekkel, akiket isteneknek neveznek.

Vagy még helyesebben, ha merészeljük ezt az igazságot kijelenteni: az olyan ember, aki valóban ember, az az istenek fölött áll, vagy legalábbis képességeit illetően azokkal teljesen egyenlő.

Mert a mennyei istenek közül egyiknek sem szabad átlépni a menny határait, hogy lejöjjön a földre. Az ember azonban felszáll a mennyhez és átszeli, ismeri a menny magasztosságát is és a lenti dolgokat is. A legnagyobb pontossággal felvesz magába mindent, és ami minden mértéken felüli: a föld elhagyása nélkül felszállhat a mennyhez. Ilyen nagy az ő tudatának hatósugara.

Merjük tehát azt mondani: a földi ember halandó isten, a mennyei isten halhatatlan ember.

https://rozsakereszt.hu/tudast....ar/konyvek/az-egyipt