Nem csak négy hét...

Hecz János Sándor

Csupán négy gyertyáról szól e csendes ének.
Mit ér a szeretet igaz remény nélkül!
Hiszen fellángolás csak négy hétig élhet,
s mi vörösen izzott, mind hidegre kékül.

Első vasárnapon lila gyertyát gyújtunk.
Sokan megszokásból, teljesen hit nélkül.
Hazudunk szép jövőt, ám mocskos a múltunk,
melyet jóvá tenni alig van esélyünk.

Csak remélni tudjuk eljön a Szent Gyermek.
Bűneinket újra megváltja keresztjén.
Azt hiszik, kik gyertyát négy hétig égetnek,
megbocsátást nyernek ettől majd Szent Estén?

Karácsony estéjén, fenyőfát díszítünk.
Mit képvisel, talán hamis gazdagságot?
Egy napig tart csupán míg sikerül hinnünk
abban, hogy szeressük az egész világot.

Aztán elszáll minden mint a csengő hangja.
Halványul a mosoly, záródnak a szívek.
Ünnep múltán ember csak önmagát adja.
Feledünk szeretni, s közömbös lesz minden.

Ellobbant adventi koszorúnknak lángja.
Egy évig nem is kell jóságot színlelni.
Hiszem minden ember ott, legbelül látja,
hogy nagyon nem jó ez. Nem így kéne lenni!

2023.11.27.