Explore captivating content and diverse perspectives on our Discover page. Uncover fresh ideas and engage in meaningful conversations
A "komáromi kisleány" és a költő aligha gondolta, hogy szerelmükből egyszer még érettségi tétel lesz.
A XVIII. század utolsó éveiben kezdődött minden. Csokonai a debreceni kollégiumban volt segédoktató, alig idősebb mint a rábízott diákok. Ennek megfelelően szabadelvűbb, közvetlenebb, nyitottabb is, mint a vaskalapos, idős tanítók. Szóltak neki egyszer, aztán megint. Figyelmeztették, nem lesz ez így jó. Legyen szíves templomba járni, legyen szíves nagyobb fegyelmet tartani, legyen szíves magyar helyett latinul megtartani az ünnepi beszédeket. Csokonai nem volt szíves, így "rettenetes bűnei" miatt kizárták a kollégiumból.
Elindult szerencsét próbálni, kiadót keresni verseinek, ám nem talált mecénást. Rendszeres vendég volt az egyik komáromi irodalmi szalonban, itt találkozott a komáromi kalmár lányával, Vajda Juliannával.
Talán ismerik az érzést, amikor egy huncut hang meghúzza az ember fülét és belekiabálja: "Ő az!" Valami ilyesmi történt abban a szalonban. Juliskából csakhamar Lilla és múzsa lett.
A lány családja eleinte igen büszke volt, hogy híres költő jár a házukhoz, eljegyzést is rendeztek, de mikor kiderült, hogy Csokonai viszonylag csóró, már nem is látták olyan szívesen.
A szerelmesek tudták, mese nincs, Mihálynak jól fizető állást kell találni.
Alighogy a költő elköszönt, Lilla apja fondorlatos tervet eszelt ki. Ha talál is állást ezt a szegény poéta, abból még nem lesz sarokház, ehhez a lányhoz talpraesettebb ember illene, - és meg is egyezett egy idősödő dunaalmási fakereskedővel, Lévai Istvánnal. Bár Lévai sem számított jómódú embernek, az apa úgy érezte, biztosabb befektetés mint a nincstelen lírikus.
Csokonai eközben sorra írta verseit és leveleit, de a család gondoskodott arról, hogy a lány ezeket a leveleket soha ne kapja meg. Törtek a szívek... Előbb Lilláé, akit apja férjhez kényszerített. Aztán a költőé, aki végre munkát kapott, sietett Komáromba a jóhírrel, de szép hajadon helyett férjes asszonyt talált.
A csalódott Csokonaival néhány éven belül végzett a tüdőbetegség és a boldogtalanság.
Lilla nem tudta akkor még, hogy 50 évig cipeli majd a beteljesületlen szerelem összes kínját. Igyekezett a kor elvárásainak megfelelő, jó feleség lenni. Férje, a fakereskedő - Vajdáék hátán - felkapaszkodott és vagyonos ember lett. Halála előtt nem túl elegánsan úgy rendelkezett, hitvesére, Júlia-Lillára ebből a vagyonból ne maradjon semmi.
Az özvegy nem hagyta annyiban, hosszú per kezdődött. Közben Végh Mihály, a hetényi református esperes feleségül kérte, és újra férjhez ment. Aligha szerelemből, csak boldogság utáni vágyból inkább. Érdekes információ, hogy az új házasságot dokumentáló anyakönyvben így maradt fent neve: "Lévai István úr özvegye, nemes Vajda Julianna, néhai Vitéz Csokonai Mihály Lillája".
8 év után megnyerte az örökösödési pert, második férje pedig szépen elherdálta a mesés vagyont...
Akkor lett elég... Elhagyta férjét, visszaköltözött Dunaalmásra. Néhány év betegeskedés után 1855 telén utolsó szavaival Csokonait szólította. A költő gyűrűjét haláláig viselte. Sírkövére a dunaalmási temetőben nagybetűkkel vésték halhatatlan nevét: LILLA.
https://www.tiktok.com/@fafyci....ca/video/73996227130
@fafycica 2023.05.18.Posta Imre meghallgatása
♬ eredeti hang – Fafy - Fafy