"Mintegy 500 hajléktalant mentettem ki a Déliből, s vittem előbb Csillebércre, majd Budaörsre, egy kiszuperált laktanya barakkjaiban, hogy ott megalapítsuk az ország első hajléktalanszállását. Három hónapon át maradtam mellettük, ezer kisebb és nagyobb ügyet megoldva, sorsok százait egyengetve. Bibliaivá lett ez a történet, a szamaritánus huszadik századi történetévé. Lehajoltam hozzájuk, fölemeltem őket, szállást szereztem nekik, gondoskodtam róluk, majd dolgomra mentem. Kívánom, hogy sokaknak sikerüljön végigélniük egy ilyen szívmelengető történetet. Mihályffy László végigfilmezte ezt a három hónapot, és évek óta kilincselek (hiába!) a televízióknál, hogy valaki végre mutassa be ezt a tizenhatszor egyórás sorozatot. A rendszerváltás évének egyik legmeghatóbb eseményét követhetnék nyomon a nézők. És formálhatnánk az empatikus képességeiken is. Ez a három hónap gazdagított, és mivel a Karinthy gyűrűn kívül semmiféle kitüntetésem nincs, legalább avval eldicsekedhetek, hogy (magánemberként egyetlenként!) megkaptam a Szalmaszál a hajléktalanokért kitüntetést, két éve pedig a Hajléktalan emberért díjat, elsőként. Kossuth díja sokaknak van, ebből a kettőből csak nekem van. " Nagy Bandó András

Fenyőrügy likőr gyömbérrel és borókabogyóval..... Bodzalikőr vadrózsa szirommal, vörösherével és fahéjjal. Egy hónapig áztak Vodkában, ma felöntöttem nádcukor sziruppal és még 3 hétig áznak. Ma volt a kóstoló, a fenyőlikőr nagyon erős, felér egy antibiotikummal. A bodzalikőr édesebb, nagyon finom lesz mindkettő, immunerősítőnek!

Fenyőrügy likőr gyömbérrel és borókabogyóval..... Bodzalikőr vadrózsa szirommal, vörösherével és fahéjjal. Egy hónapig áztak Vodkában, ma felöntöttem nádcukor sziruppal és még 3 hétig áznak. Ma volt a kóstoló, a fenyőlikőr nagyon erős, felér egy antibiotikummal. A bodzalikőr édesebb, nagyon finom lesz mindkettő, immunerősítőnek!

Fenyőrügy likőr gyömbérrel és borókabogyóval..... Bodzalikőr vadrózsa szirommal, vörösherével és fahéjjal. Egy hónapig áztak Vodkában, ma felöntöttem nádcukor sziruppal és még 3 hétig áznak. Ma volt a kóstoló, a fenyőlikőr nagyon erős, felér egy antibiotikummal. A bodzalikőr édesebb, nagyon finom lesz mindkettő, immunerősítőnek!

A SÁTÁN mindig is megtalálta a maga embereit, akik könyörtelen dolgokra voltak képesek. Régen is, s ma is....
DOBSINA...
"Ha vannak helyek, amelyek tudnának mesélni, de nem lenne benne köszönet, akkor a Morvaország és Szlovákia határán fekvő nagy vasúti határállomás, Přerov Svéd Sáncok nevű dűlője ilyen lenne. 1945 június 18-án ide hurcoltak el vonatokról 260 teljesen ártatlan dobsinai és más civilt a csehszlovák hadsereg alakulatai, óriási gödröket ásattak velük, és a gyerekektől az öregekig mindenkit belelőttek az árkokba.
A halottak iratait később megsemmisítették. A tömeggyilkosságokban részt vevő katonák a közeli Lověšice faluból származó civileket is a Sáncokhoz rendelték, feladatuk a lemészároltak tömegsírjainak betemetése volt. Mind a gyilkosok, mind pedig a tömegsír ásói olyan gyakorlatlanok voltak, hogy a környékbeli legendák szerint a Svéd Sáncok körül még napokig mozgott a vékony, nyolcvan centis földréteg.
A GYILKOSSÁGOT A FRISSEN MEGALAKULT 17. CSEHSZLOVÁK GYALOGEZRED PARANCSNOKA, AZ UGYANCSAK DOBSINAI KAROL PAZÚR RENDELTE EL.
A visszaemlékezések és történeti rekonstrukciók kiderítették, Pazúr azután döntött így, hogy gyalogezredének tagjai főleg azon tátrai szlovák katonák közül voltak, akik a kisvárosból származtak el, és két vonaton is felismerték a falubelieket, akiket a németek még korábban, 1945 elején munkára a Cseh-Morva Protektorátusba, Olomoucba szállították a közeledő szovjet front és a szlovák partizánok betörései elől, innen tartottak haza, falujukba vonatokon.
Pazúr végül úgy döntött, az ártatlan parasztokról azt állítja majd, hogy egytől-egyig elfogott náci és SS-katonák. Ebből a megfontolásból kiadta a parancsot a magyarok és németek tömeges legyilkolására, amit saját katonái hajtottak végre. De azért, hogy a nácizmus vádja megálljon, a meggyilkolt nők és gyermekek holttesteit (mintegy 200-at) a helyszínről elszállították, és évekig nem lehetett róluk tudni semmit, csupán pár éve bukkantak fel a maradványok az olomouci temetőben. A Svéd Sáncoknál csak a férfiak holttestei maradtak.
Néhány nappal később a szlovák oldalon, Pozsonyligetfaluban (Petržalka) is hasonló, további mészárlásokra került sor.
Az nem világos, hogy maga Pazúr, avagy politikai tisztje, Bedřich Smetana volt-e az, aki a nácimesét kitalálta. Mivel azonban Pazúr maga is ugyanonnan származott, a gyilkosság célja egyértelmű volt: kollektív kegyetlen, sőt, dühöngő bosszú a német-magyar megszállás idején történtekért, a civilek ellen.
A tömeggyilkosságok itt nem fejeződtek be, ahogyan a 17.-ik gyalogezredet vezető Pazúr, Smetana és a magyar Jancsó József rémtettei sem. Ligetfaluban június 20-án, egy volt zsidó munkaszolgálatos-táborban német és magyar civilek ezreivel végezhettek, dokumentáltan legalább 533 áldozatot azonosítottak itt.
EZ MÁR SZEMET SZÚRT A SZOVJET HADSEREG PARANCSNOKSÁGÁNAK IS, AKIK PAZÚR LEVÁLTÁSÁT IS ELÉRTÉK, SŐT 1947-BEN ELLENE ÉS TÖBB FELELŐS ELLEN MÉG VÁDAT IS EMELTEK.
Azonban megúszták: 1948-ban a sztálinista Klement Gottwald került hatalomra, a felelősök közül pedig még olyan is akadt, aki a Nyitrai Egyetem tanára lett. Pazúr maga ugyan a hadseregből eltávolítva, de a Partizánszövetség megbecsült, elit tagjaként halt meg 1979-ben, büntetlenül."


***

A Cseh Távirati Iroda (ČTK) korabeli felvételei a Dobsina és környékbeli családok (267 személy) meghurcoltatásáról és a tömegsír helyéről.
1/ kép - A hazatérőket kivezénylik a vagonokból
2/ kép - Útjuk a kivégzés helyszínére, a mostěnicei Svéd-sánchoz
3/ kép - A tömegsír 1947-ben a kihantolás előtt
4/ kép - A tömegsír felett emelt emléktábla ma
A teljesség igénye nélkül, szeretném még felsorolni az 1945. június 19-én Přerov mellett (Horní Mostěnice, Svéd sánc nevű dűlőn) kivégzett magyar családok neveit és a települést, ahonnan származtak:
† Csiszkó János és Mária négy gyermekével, Dobsináról (6 fő)
† Gaál Ágnes és Anna lánya két gyermekével (4 fő), Jánosgyarmat (Janová Lehota 132)
† Gaál Filoména és Emma lánya (2 fő), Jánosgyarmatról (Janová Lehota 135)
† Gaál Rozália és 3 gyermeke (4 fő), Jánosgyarmat (Janová Lehota 86)
† Gaál Mária és 4 gyermeke (5 fő), Dobsina
† Gömöry János és neje (2 fő), Dobsina
† Klein Béla és Erzsébet + 2 gyermekük (4 fő), Malompatak (Mlynica)
† Kovács Béla és Paula (2 fő), Dobsina
† Krausz Árpád és 2 gyermeke (3 fő), Poprád
† Láng János és Anna (2 fő), Jánosgyarmat (Janová Lehota 203)
† Pacsubay Gusztáv és Márta + 3 gyermekük (5 fő), Dobsina
† Qvikó András és Anikó, Pál fiúk Anna feleségével + 4 gyermekük, illetve további 2 fia József és András (10 fő), Dobsina
† Scholz Béla és Berta felesége + 3 lányuk és 2 fiuk (7 fő), Késmárk
† Molnár Lajos és Eliza lánya (2 fő), Dobsina
† Polónyi János és Jusztínia + 3 gyermekük (5 fő), Dobsina
† Toma Sándor és Júlia, Júlia nővérei Batáry Ilona és Emma (4 fő), Dobsina
† Török Zsuzsanna, anyósa Anna és lány Katarína (3 fő), Dobsina
† Wágner Béla és Margaréta, Anna és Béla gyermekük és Bála testvére Géza (5 fő), Dobsina
† Wágner János és édesanyja (2 fő), Dobsina
Összesen 20 család, 77 személy, ebből 20 nő, 14 idősebb férfi és 43 tizenöt éven aluli gyermek!

A SÁTÁN mindig is megtalálta a maga embereit, akik könyörtelen dolgokra voltak képesek. Régen is, s ma is....
DOBSINA...
"Ha vannak helyek, amelyek tudnának mesélni, de nem lenne benne köszönet, akkor a Morvaország és Szlovákia határán fekvő nagy vasúti határállomás, Přerov Svéd Sáncok nevű dűlője ilyen lenne. 1945 június 18-án ide hurcoltak el vonatokról 260 teljesen ártatlan dobsinai és más civilt a csehszlovák hadsereg alakulatai, óriási gödröket ásattak velük, és a gyerekektől az öregekig mindenkit belelőttek az árkokba.
A halottak iratait később megsemmisítették. A tömeggyilkosságokban részt vevő katonák a közeli Lověšice faluból származó civileket is a Sáncokhoz rendelték, feladatuk a lemészároltak tömegsírjainak betemetése volt. Mind a gyilkosok, mind pedig a tömegsír ásói olyan gyakorlatlanok voltak, hogy a környékbeli legendák szerint a Svéd Sáncok körül még napokig mozgott a vékony, nyolcvan centis földréteg.
A GYILKOSSÁGOT A FRISSEN MEGALAKULT 17. CSEHSZLOVÁK GYALOGEZRED PARANCSNOKA, AZ UGYANCSAK DOBSINAI KAROL PAZÚR RENDELTE EL.
A visszaemlékezések és történeti rekonstrukciók kiderítették, Pazúr azután döntött így, hogy gyalogezredének tagjai főleg azon tátrai szlovák katonák közül voltak, akik a kisvárosból származtak el, és két vonaton is felismerték a falubelieket, akiket a németek még korábban, 1945 elején munkára a Cseh-Morva Protektorátusba, Olomoucba szállították a közeledő szovjet front és a szlovák partizánok betörései elől, innen tartottak haza, falujukba vonatokon.
Pazúr végül úgy döntött, az ártatlan parasztokról azt állítja majd, hogy egytől-egyig elfogott náci és SS-katonák. Ebből a megfontolásból kiadta a parancsot a magyarok és németek tömeges legyilkolására, amit saját katonái hajtottak végre. De azért, hogy a nácizmus vádja megálljon, a meggyilkolt nők és gyermekek holttesteit (mintegy 200-at) a helyszínről elszállították, és évekig nem lehetett róluk tudni semmit, csupán pár éve bukkantak fel a maradványok az olomouci temetőben. A Svéd Sáncoknál csak a férfiak holttestei maradtak.
Néhány nappal később a szlovák oldalon, Pozsonyligetfaluban (Petržalka) is hasonló, további mészárlásokra került sor.
Az nem világos, hogy maga Pazúr, avagy politikai tisztje, Bedřich Smetana volt-e az, aki a nácimesét kitalálta. Mivel azonban Pazúr maga is ugyanonnan származott, a gyilkosság célja egyértelmű volt: kollektív kegyetlen, sőt, dühöngő bosszú a német-magyar megszállás idején történtekért, a civilek ellen.
A tömeggyilkosságok itt nem fejeződtek be, ahogyan a 17.-ik gyalogezredet vezető Pazúr, Smetana és a magyar Jancsó József rémtettei sem. Ligetfaluban június 20-án, egy volt zsidó munkaszolgálatos-táborban német és magyar civilek ezreivel végezhettek, dokumentáltan legalább 533 áldozatot azonosítottak itt.
EZ MÁR SZEMET SZÚRT A SZOVJET HADSEREG PARANCSNOKSÁGÁNAK IS, AKIK PAZÚR LEVÁLTÁSÁT IS ELÉRTÉK, SŐT 1947-BEN ELLENE ÉS TÖBB FELELŐS ELLEN MÉG VÁDAT IS EMELTEK.
Azonban megúszták: 1948-ban a sztálinista Klement Gottwald került hatalomra, a felelősök közül pedig még olyan is akadt, aki a Nyitrai Egyetem tanára lett. Pazúr maga ugyan a hadseregből eltávolítva, de a Partizánszövetség megbecsült, elit tagjaként halt meg 1979-ben, büntetlenül."


***

A Cseh Távirati Iroda (ČTK) korabeli felvételei a Dobsina és környékbeli családok (267 személy) meghurcoltatásáról és a tömegsír helyéről.
1/ kép - A hazatérőket kivezénylik a vagonokból
2/ kép - Útjuk a kivégzés helyszínére, a mostěnicei Svéd-sánchoz
3/ kép - A tömegsír 1947-ben a kihantolás előtt
4/ kép - A tömegsír felett emelt emléktábla ma
A teljesség igénye nélkül, szeretném még felsorolni az 1945. június 19-én Přerov mellett (Horní Mostěnice, Svéd sánc nevű dűlőn) kivégzett magyar családok neveit és a települést, ahonnan származtak:
† Csiszkó János és Mária négy gyermekével, Dobsináról (6 fő)
† Gaál Ágnes és Anna lánya két gyermekével (4 fő), Jánosgyarmat (Janová Lehota 132)
† Gaál Filoména és Emma lánya (2 fő), Jánosgyarmatról (Janová Lehota 135)
† Gaál Rozália és 3 gyermeke (4 fő), Jánosgyarmat (Janová Lehota 86)
† Gaál Mária és 4 gyermeke (5 fő), Dobsina
† Gömöry János és neje (2 fő), Dobsina
† Klein Béla és Erzsébet + 2 gyermekük (4 fő), Malompatak (Mlynica)
† Kovács Béla és Paula (2 fő), Dobsina
† Krausz Árpád és 2 gyermeke (3 fő), Poprád
† Láng János és Anna (2 fő), Jánosgyarmat (Janová Lehota 203)
† Pacsubay Gusztáv és Márta + 3 gyermekük (5 fő), Dobsina
† Qvikó András és Anikó, Pál fiúk Anna feleségével + 4 gyermekük, illetve további 2 fia József és András (10 fő), Dobsina
† Scholz Béla és Berta felesége + 3 lányuk és 2 fiuk (7 fő), Késmárk
† Molnár Lajos és Eliza lánya (2 fő), Dobsina
† Polónyi János és Jusztínia + 3 gyermekük (5 fő), Dobsina
† Toma Sándor és Júlia, Júlia nővérei Batáry Ilona és Emma (4 fő), Dobsina
† Török Zsuzsanna, anyósa Anna és lány Katarína (3 fő), Dobsina
† Wágner Béla és Margaréta, Anna és Béla gyermekük és Bála testvére Géza (5 fő), Dobsina
† Wágner János és édesanyja (2 fő), Dobsina
Összesen 20 család, 77 személy, ebből 20 nő, 14 idősebb férfi és 43 tizenöt éven aluli gyermek!

A SÁTÁN mindig is megtalálta a maga embereit, akik könyörtelen dolgokra voltak képesek. Régen is, s ma is....
DOBSINA...
"Ha vannak helyek, amelyek tudnának mesélni, de nem lenne benne köszönet, akkor a Morvaország és Szlovákia határán fekvő nagy vasúti határállomás, Přerov Svéd Sáncok nevű dűlője ilyen lenne. 1945 június 18-án ide hurcoltak el vonatokról 260 teljesen ártatlan dobsinai és más civilt a csehszlovák hadsereg alakulatai, óriási gödröket ásattak velük, és a gyerekektől az öregekig mindenkit belelőttek az árkokba.
A halottak iratait később megsemmisítették. A tömeggyilkosságokban részt vevő katonák a közeli Lověšice faluból származó civileket is a Sáncokhoz rendelték, feladatuk a lemészároltak tömegsírjainak betemetése volt. Mind a gyilkosok, mind pedig a tömegsír ásói olyan gyakorlatlanok voltak, hogy a környékbeli legendák szerint a Svéd Sáncok körül még napokig mozgott a vékony, nyolcvan centis földréteg.
A GYILKOSSÁGOT A FRISSEN MEGALAKULT 17. CSEHSZLOVÁK GYALOGEZRED PARANCSNOKA, AZ UGYANCSAK DOBSINAI KAROL PAZÚR RENDELTE EL.
A visszaemlékezések és történeti rekonstrukciók kiderítették, Pazúr azután döntött így, hogy gyalogezredének tagjai főleg azon tátrai szlovák katonák közül voltak, akik a kisvárosból származtak el, és két vonaton is felismerték a falubelieket, akiket a németek még korábban, 1945 elején munkára a Cseh-Morva Protektorátusba, Olomoucba szállították a közeledő szovjet front és a szlovák partizánok betörései elől, innen tartottak haza, falujukba vonatokon.
Pazúr végül úgy döntött, az ártatlan parasztokról azt állítja majd, hogy egytől-egyig elfogott náci és SS-katonák. Ebből a megfontolásból kiadta a parancsot a magyarok és németek tömeges legyilkolására, amit saját katonái hajtottak végre. De azért, hogy a nácizmus vádja megálljon, a meggyilkolt nők és gyermekek holttesteit (mintegy 200-at) a helyszínről elszállították, és évekig nem lehetett róluk tudni semmit, csupán pár éve bukkantak fel a maradványok az olomouci temetőben. A Svéd Sáncoknál csak a férfiak holttestei maradtak.
Néhány nappal később a szlovák oldalon, Pozsonyligetfaluban (Petržalka) is hasonló, további mészárlásokra került sor.
Az nem világos, hogy maga Pazúr, avagy politikai tisztje, Bedřich Smetana volt-e az, aki a nácimesét kitalálta. Mivel azonban Pazúr maga is ugyanonnan származott, a gyilkosság célja egyértelmű volt: kollektív kegyetlen, sőt, dühöngő bosszú a német-magyar megszállás idején történtekért, a civilek ellen.
A tömeggyilkosságok itt nem fejeződtek be, ahogyan a 17.-ik gyalogezredet vezető Pazúr, Smetana és a magyar Jancsó József rémtettei sem. Ligetfaluban június 20-án, egy volt zsidó munkaszolgálatos-táborban német és magyar civilek ezreivel végezhettek, dokumentáltan legalább 533 áldozatot azonosítottak itt.
EZ MÁR SZEMET SZÚRT A SZOVJET HADSEREG PARANCSNOKSÁGÁNAK IS, AKIK PAZÚR LEVÁLTÁSÁT IS ELÉRTÉK, SŐT 1947-BEN ELLENE ÉS TÖBB FELELŐS ELLEN MÉG VÁDAT IS EMELTEK.
Azonban megúszták: 1948-ban a sztálinista Klement Gottwald került hatalomra, a felelősök közül pedig még olyan is akadt, aki a Nyitrai Egyetem tanára lett. Pazúr maga ugyan a hadseregből eltávolítva, de a Partizánszövetség megbecsült, elit tagjaként halt meg 1979-ben, büntetlenül."


***

A Cseh Távirati Iroda (ČTK) korabeli felvételei a Dobsina és környékbeli családok (267 személy) meghurcoltatásáról és a tömegsír helyéről.
1/ kép - A hazatérőket kivezénylik a vagonokból
2/ kép - Útjuk a kivégzés helyszínére, a mostěnicei Svéd-sánchoz
3/ kép - A tömegsír 1947-ben a kihantolás előtt
4/ kép - A tömegsír felett emelt emléktábla ma
A teljesség igénye nélkül, szeretném még felsorolni az 1945. június 19-én Přerov mellett (Horní Mostěnice, Svéd sánc nevű dűlőn) kivégzett magyar családok neveit és a települést, ahonnan származtak:
† Csiszkó János és Mária négy gyermekével, Dobsináról (6 fő)
† Gaál Ágnes és Anna lánya két gyermekével (4 fő), Jánosgyarmat (Janová Lehota 132)
† Gaál Filoména és Emma lánya (2 fő), Jánosgyarmatról (Janová Lehota 135)
† Gaál Rozália és 3 gyermeke (4 fő), Jánosgyarmat (Janová Lehota 86)
† Gaál Mária és 4 gyermeke (5 fő), Dobsina
† Gömöry János és neje (2 fő), Dobsina
† Klein Béla és Erzsébet + 2 gyermekük (4 fő), Malompatak (Mlynica)
† Kovács Béla és Paula (2 fő), Dobsina
† Krausz Árpád és 2 gyermeke (3 fő), Poprád
† Láng János és Anna (2 fő), Jánosgyarmat (Janová Lehota 203)
† Pacsubay Gusztáv és Márta + 3 gyermekük (5 fő), Dobsina
† Qvikó András és Anikó, Pál fiúk Anna feleségével + 4 gyermekük, illetve további 2 fia József és András (10 fő), Dobsina
† Scholz Béla és Berta felesége + 3 lányuk és 2 fiuk (7 fő), Késmárk
† Molnár Lajos és Eliza lánya (2 fő), Dobsina
† Polónyi János és Jusztínia + 3 gyermekük (5 fő), Dobsina
† Toma Sándor és Júlia, Júlia nővérei Batáry Ilona és Emma (4 fő), Dobsina
† Török Zsuzsanna, anyósa Anna és lány Katarína (3 fő), Dobsina
† Wágner Béla és Margaréta, Anna és Béla gyermekük és Bála testvére Géza (5 fő), Dobsina
† Wágner János és édesanyja (2 fő), Dobsina
Összesen 20 család, 77 személy, ebből 20 nő, 14 idősebb férfi és 43 tizenöt éven aluli gyermek!

A SÁTÁN mindig is megtalálta a maga embereit, akik könyörtelen dolgokra voltak képesek. Régen is, s ma is....
DOBSINA...
"Ha vannak helyek, amelyek tudnának mesélni, de nem lenne benne köszönet, akkor a Morvaország és Szlovákia határán fekvő nagy vasúti határállomás, Přerov Svéd Sáncok nevű dűlője ilyen lenne. 1945 június 18-án ide hurcoltak el vonatokról 260 teljesen ártatlan dobsinai és más civilt a csehszlovák hadsereg alakulatai, óriási gödröket ásattak velük, és a gyerekektől az öregekig mindenkit belelőttek az árkokba.
A halottak iratait később megsemmisítették. A tömeggyilkosságokban részt vevő katonák a közeli Lověšice faluból származó civileket is a Sáncokhoz rendelték, feladatuk a lemészároltak tömegsírjainak betemetése volt. Mind a gyilkosok, mind pedig a tömegsír ásói olyan gyakorlatlanok voltak, hogy a környékbeli legendák szerint a Svéd Sáncok körül még napokig mozgott a vékony, nyolcvan centis földréteg.
A GYILKOSSÁGOT A FRISSEN MEGALAKULT 17. CSEHSZLOVÁK GYALOGEZRED PARANCSNOKA, AZ UGYANCSAK DOBSINAI KAROL PAZÚR RENDELTE EL.
A visszaemlékezések és történeti rekonstrukciók kiderítették, Pazúr azután döntött így, hogy gyalogezredének tagjai főleg azon tátrai szlovák katonák közül voltak, akik a kisvárosból származtak el, és két vonaton is felismerték a falubelieket, akiket a németek még korábban, 1945 elején munkára a Cseh-Morva Protektorátusba, Olomoucba szállították a közeledő szovjet front és a szlovák partizánok betörései elől, innen tartottak haza, falujukba vonatokon.
Pazúr végül úgy döntött, az ártatlan parasztokról azt állítja majd, hogy egytől-egyig elfogott náci és SS-katonák. Ebből a megfontolásból kiadta a parancsot a magyarok és németek tömeges legyilkolására, amit saját katonái hajtottak végre. De azért, hogy a nácizmus vádja megálljon, a meggyilkolt nők és gyermekek holttesteit (mintegy 200-at) a helyszínről elszállították, és évekig nem lehetett róluk tudni semmit, csupán pár éve bukkantak fel a maradványok az olomouci temetőben. A Svéd Sáncoknál csak a férfiak holttestei maradtak.
Néhány nappal később a szlovák oldalon, Pozsonyligetfaluban (Petržalka) is hasonló, további mészárlásokra került sor.
Az nem világos, hogy maga Pazúr, avagy politikai tisztje, Bedřich Smetana volt-e az, aki a nácimesét kitalálta. Mivel azonban Pazúr maga is ugyanonnan származott, a gyilkosság célja egyértelmű volt: kollektív kegyetlen, sőt, dühöngő bosszú a német-magyar megszállás idején történtekért, a civilek ellen.
A tömeggyilkosságok itt nem fejeződtek be, ahogyan a 17.-ik gyalogezredet vezető Pazúr, Smetana és a magyar Jancsó József rémtettei sem. Ligetfaluban június 20-án, egy volt zsidó munkaszolgálatos-táborban német és magyar civilek ezreivel végezhettek, dokumentáltan legalább 533 áldozatot azonosítottak itt.
EZ MÁR SZEMET SZÚRT A SZOVJET HADSEREG PARANCSNOKSÁGÁNAK IS, AKIK PAZÚR LEVÁLTÁSÁT IS ELÉRTÉK, SŐT 1947-BEN ELLENE ÉS TÖBB FELELŐS ELLEN MÉG VÁDAT IS EMELTEK.
Azonban megúszták: 1948-ban a sztálinista Klement Gottwald került hatalomra, a felelősök közül pedig még olyan is akadt, aki a Nyitrai Egyetem tanára lett. Pazúr maga ugyan a hadseregből eltávolítva, de a Partizánszövetség megbecsült, elit tagjaként halt meg 1979-ben, büntetlenül."


***

A Cseh Távirati Iroda (ČTK) korabeli felvételei a Dobsina és környékbeli családok (267 személy) meghurcoltatásáról és a tömegsír helyéről.
1/ kép - A hazatérőket kivezénylik a vagonokból
2/ kép - Útjuk a kivégzés helyszínére, a mostěnicei Svéd-sánchoz
3/ kép - A tömegsír 1947-ben a kihantolás előtt
4/ kép - A tömegsír felett emelt emléktábla ma
A teljesség igénye nélkül, szeretném még felsorolni az 1945. június 19-én Přerov mellett (Horní Mostěnice, Svéd sánc nevű dűlőn) kivégzett magyar családok neveit és a települést, ahonnan származtak:
† Csiszkó János és Mária négy gyermekével, Dobsináról (6 fő)
† Gaál Ágnes és Anna lánya két gyermekével (4 fő), Jánosgyarmat (Janová Lehota 132)
† Gaál Filoména és Emma lánya (2 fő), Jánosgyarmatról (Janová Lehota 135)
† Gaál Rozália és 3 gyermeke (4 fő), Jánosgyarmat (Janová Lehota 86)
† Gaál Mária és 4 gyermeke (5 fő), Dobsina
† Gömöry János és neje (2 fő), Dobsina
† Klein Béla és Erzsébet + 2 gyermekük (4 fő), Malompatak (Mlynica)
† Kovács Béla és Paula (2 fő), Dobsina
† Krausz Árpád és 2 gyermeke (3 fő), Poprád
† Láng János és Anna (2 fő), Jánosgyarmat (Janová Lehota 203)
† Pacsubay Gusztáv és Márta + 3 gyermekük (5 fő), Dobsina
† Qvikó András és Anikó, Pál fiúk Anna feleségével + 4 gyermekük, illetve további 2 fia József és András (10 fő), Dobsina
† Scholz Béla és Berta felesége + 3 lányuk és 2 fiuk (7 fő), Késmárk
† Molnár Lajos és Eliza lánya (2 fő), Dobsina
† Polónyi János és Jusztínia + 3 gyermekük (5 fő), Dobsina
† Toma Sándor és Júlia, Júlia nővérei Batáry Ilona és Emma (4 fő), Dobsina
† Török Zsuzsanna, anyósa Anna és lány Katarína (3 fő), Dobsina
† Wágner Béla és Margaréta, Anna és Béla gyermekük és Bála testvére Géza (5 fő), Dobsina
† Wágner János és édesanyja (2 fő), Dobsina
Összesen 20 család, 77 személy, ebből 20 nő, 14 idősebb férfi és 43 tizenöt éven aluli gyermek!