vörös tenger balhék 2024 január
Red Sea Crisis .... Sokkal nagyobb a baj a Vörös-tengeren, mint gondolnánk
Ujjgyakorlatnak tűnik a huti drónok, rakéták és kishajók kilövése, de ez nem menti meg a világkereskedelmet. És ez még csak a kezdet.

A hétvégén szomorú mérföldkőhöz érkezett a Vörös-tengeren hetek óta zajló konfliktus: megvoltak ugyanis az első halálos áldozatok. Amerikai harci helikopterek keveredtek tűzharcba négy huti motorcsónakkal, amelyek egy nagy szállítóhajót támadtak meg. Miután a támadók tüzet nyitottak a kereskedelmi hajó biztonsági személyzetére, azok segítséget kértek a közelben tartózkodó hadihajóktól. A „kalózok” aztán a helyszínre érkező helikopterekre is lőni kezdtek, azok viszonozták a tüzet, három csónakot elsüllyesztve, a rajtuk tartózkodókat megölve.

Első pillantásra a történtek is azt jelzik, itt hatalmas az erőkülönbség a „harcoló” felek között. A jemeni huti lázadók olcsó drónjaival, barkácsolt rakétáival és motorcsónakjaival szemben az amerikai és más haditengerészetek hipermodern fegyverei állnak szemben, megtámogatva némi légierővel is. A hutik látszólag nem is értek el semmi jelentőset. A hetek óta tartó támadásaik során egyetlen hajót sem sikerült elsüllyeszteniük, néhányban pedig kárt tenniük – igaz egy vakmerő húzással egy helikopteres akcióval egy hajón át tudták venni az irányítást és egy általuk ellenőrzött kikötőbe vezetniük.

Izrael vagy a világ ellen?
A hutik célja – állításuk szerint legalábbis – Izrael megbüntetése a palesztinok ellen elkövetett bűneiért. Először ezt közvetlen módszerekkel próbálták elérni, azaz rakétákat és drónokat lőttek ki izraeli célpontokra, de ezek egyike sem érte el a célját: vagy még út közben lelőtték, vagy az izraeli légvédelem semmisítette meg ezeket az eszközöket. Utóbbin áthatolni nem egyszerű feladat, a hutiknak pedig kevés nagy hatótávolságú fegyverük van. Ezért aztán váltottak is, Izrael helyett „izraeli” kereskedelmi hajók ellen ígértek támadásokat.

Csakhogy a nemzetközi tengeri kereskedelemben ez nem egy túl egyértelmű meghatározás. A kereskedelmi hajók valamilyen zászló alatt hajóznak (ez azé az országé, ahol regisztrálva vannak), de van tulajdonosuk, üzemeltetőjük, biztosítójuk is, általában nem ugyanabból az országból. És akkor még ott van az általuk szállított áru származási, illetve célországa is. Ha elég tágan értelmezzük a fogalmakat, akkor szinte bármilyen hajó elleni támadás megindokolható valamilyen módon. Az egyik, hutik által megtámadott hajóról például az derült ki, hogy az azt üzemeltető cégben van résztulajdona egy izraeli milliárdosnak.

Így viszont nagyjából egy hajó sincs teljes biztonságban a hutik által ellenőrzött területek közelében (kivéve, ha orosz vagy iráni zászló alatt hajózik, ilyeneket ugyanis eddig nem ért huti támadás). És ez nagy baj, hiszen a hutik a Vörös-tenger keleti partjainak egy jelentős részét ellenőrzik. Márpedig a Vörös-tengeren halad át az évente 12 milliárd tonnányi árut megmozgató globális tengeri kereskedelem 12 százaléka, hiszen innen lehet megközelíteni, illetve elhagyni a Szuezi-csatornát, amely az ázsiai és európai kikötők közötti utat körülbelül 10-14 nappal rövidíti meg.

Szűk kapacitás
Az útvonal legveszélyesebb pontja a Vörös-tengert az Arab-tengerrel összekötő Báb-el-Mandeb szoros, amely legkeskenyebb pontján mindössze 26 kilométer széles, keleti oldala pedig a 2014 óta polgárháború sújtotta Jemenhez tartozik.

Miközben egy nyílt tengeren haladó hajó beméréséhez és megtámadásához komoly felderítési kapacitás, fejlett kommunikációs rendszerek, valamint nagy hatótávolságú, precíziós fegyverek, esetleg hadihajók szükségesek, addig egy ilyen szűk, kikerülhetetlen tengerszorosban ehhez kis túlzással elég egy jobb távcső és egy kereskedelmi forgalomban kapható, kicsit átalakított drón, esetleg néhány kézifegyver és egy motorcsónak is. A támadók ennél azért szofisztikáltabb eszközöket is használnak, bevetettek ballisztikus és hajók elleni rakétákat, drónokat, sőt ugye helikoptereket is, sokszor egy-egy támadásban egyszerre is.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez azért nem teljesen érte készületlenül a hajózás biztonságáért aggódó nemzetközi közösséget, ugyanis a szoros másik oldalán sem éppen a stabilitásukról híres államok vannak Szomália és Eritrea formájában – a korábbi években a szomáliai kalózok jelentettek állandó fenyegetést a Vörös-tengeren haladó hajókra. Ezért aztán az Egyesült Államok, illetve Olaszország, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, illetve Kína is jelen volt már a mostani válság előtt is haditengerészeti erőkkel, illetve Dzsibutiban bérelt bázisokkal is a térségben. Már korábban felállt egy számos nemzet haditengerészeti erőit egyesítő közös akciócsoport is (amelynek nemzetköziségét jelzi, hogy például India és Pakisztán is részt vállalt benne).

A térségbe azóta újabb hadihajók érkeztek, azonban a teherforgalom elképesztő volumene miatt így sem sikerült, és talán nem is sikerülhet minden egyes támadást elhárítani. Ez azért nagy gond, mert hiába nem okoztak ezek egyelőre túl nagy károkat, így is hatalmasat dobtak a hajózási társaságok költségein. Míg december elején az ezen az útvonalon a biztosítótársaságok a szállított áruk értékének 0,07 százalékát kérték el háborús kockázati felárként az üzemeltetőktől, addig december közepén már 0,5-0,7 százalék volt ez a felár. Ez nem tűnik akkora különbségnek, de egy-egy hatalmas konténerhajó esetén ez akár többmillió dolláros tétel is lehet (ha mondjuk autókat vagy repülőgépalkatrészeket szállít, és nem olcsó kínai műanyagárukat). Ekkora pluszköltség már elég lehet ahhoz, hogy a nagy szállítmányozási cégek inkább bevállalják a hosszabb, Afrikát megkerülő útvonalat (és annak csak üzemanyagban nagyjából egymillió dolláros pluszköltségét).

Tovagyűrűző hullámok
Ez viszont az egész globális kereskedelemre hatással van. Emlékezhetünk, hogy amikor 2021-ben egy teherhajó megfeneklett a Szuezi-csatornában, és hat napig blokkolta az útvonalat, hónapokig tartott, amíg magukhoz tértek a globális ellátási láncok a sokkból. Most is valami hasonló zűrzavar van kibontakozóban. A globális kereskedelem ugyanis egy hihetetlenül bonyolult és a végletekig kiszámolt rendszer, amelyben egy kis zavar is az egész rendszeren végigfutó hullámokat gerjeszt. Ha pedig a teljes tengeri kereskedelem 12 százalékát bonyolító hajók közül sok 10-14 napos késéssel és/vagy jelentős pluszköltségekkel érkezik meg a célkikötőjébe, az nem éppen kis zavar.

A hatások az első Covid-hullámok alatt tapasztalt súlyos ellátási zavarokat is okozhatnak, de ha idáig nem is fajul a helyzet, a szállítmányozási költségek emelkedése elkerülhetetlen, márpedig ez szinte szó szerint minden egyes a világon megvásárolt termék árában jelentkezni fog, még ha a közelébe sem menne a Szuezi-csatornának, akkor is. Ez soha nem túl jó hír, de akkor, amikor szinte az egész világ az infláció leszorításáért küzd, még kevésbé az.

Cserébe viszont mindez azt is jelenti, hogy nagyjából minden ország érdekelt abban, hogy a hutik jelentette fenyegetést megszüntesse, köztük a tengerhajózás zavartalanságára különösen kényes, és mellesleg a világ még mindig messze legerősebb haditengerészetével rendelkező Egyesült Államok.

Megvan az ára a védelemnek
A probléma viszont az, hogy ennek ellenére keveset lehet tenni e támadások, vagy legalábbis e támadások hatásainak kivédésére. Mint láthatjuk, az amerikai, francia, brit, vagy akár kínai, sőt egyiptomi hadihajók is általában képesek bármilyen beérkező, a hutik számára elérhető fegyvert semlegesíteni, csakhogy ehhez például az kell, hogy ott legyenek a célbavett hajók közelében. Ehhez sok hadihajó kell, márpedig egy hadihajó üzemeltetése még békeidőben sem olcsó mulatság.

Mondez természetesen "ERŐS IDÉZŐJELBEN ÉRTENDŐ" FAKE NEWS cikk, tele kamuval. /Heffner Attila/

Na, vajon melyik lesz az utolsó?

1920. január 2. született Isaac Asimov, a biokémia professzora, a tudomány népszerűsítője és rendkívüli sci-fi író. Több mint 500 kötetet és nagyjából 90 000 levelet, levelezőlapot írt vagy szerkesztett. Körül-belül tizenegy éves volt, amikor első történeteit kezdte írogatni, pár évvel később pedig már jó párat eladott folyóiratoknak. 1942-ben publikálni kezdte az Alapítvány-történeteket, amiket később az Alapítvány-trilógiában, az Alapítványban, az Alapítvány és Birodalomban és a Második Alapítványban adtak ki egyben.

[🎨 Rowena Morrill]