http://www.taltossaman.hu/tanitas.htm

Tudja-e más <br> <br>Néha el kell távozni Földtől, világtól, embertől.. <br>S magától engedni menni Lelkünk, <br>Szállni hagyni a mindenség bármelyik zugába, ha ott érzi jól ma
Tudja-e más

Néha el kell távozni Földtől, világtól, embertől..
S magától engedni menni Lelkünk,
Szállni hagyni a mindenség bármelyik zugába, ha ott érzi jól magát.
S mi addig őrködünk,
Mint robotpilóta testünkön..
Elménk rendezi helyét érkezésének.

Tudja-e más milyen,
Az embernek szívéből élni?
Feladni álmot, félredobni vágyat,
S mint állat ösztönéből,
Csak mindent vagy semmit,
De félig nem szeretni semmit,
Egészen kapni és meztelen adni a világnak?

Tudja-e más milyen,
Hagyni jó nagyot zuhanni,
És félúton nem kapaszkodni megtartani magunk?
Mikor bizalmat adunk,
És mi mindegy, hogy mit kapunk,
Nem térünk le útról,
Amely a szívünkben él.

Tudja-e más milyen,
Végignézni testünk,
S újra helyre hozni Lelkünk,
Egy hosszabb feladat után?
S néha erőseknek egy kevés,
Összerázza a mindenség tenyerében magunk,
És több feladatot kapunk.
Vajon biztos-e hogy azok vagyunk?
Vagy csak szeretnénk azok lenni,
Kiknek bármit hoz az élet,
Szívében él az élet?

Tudja-e más milyen..
Annak lenni igazán,
Ki teremt,
De el nem vesz soha?
S nem haragudni másra,
Főleg nem önnön magára,
Mikor a Lélek kimenekül testből,
S erőtlen sejtjeinkből,
A test csak takarékon él,
S közben a szellem világ ,
Addig-addig tép,
Míg az erő bennünk egyszercsak feleszmél.

Tudja-e más milyen..
Igazán szeretni létet,
S azt mondani nem félek,
Mikor térdre kényszerít az élet?
Mert a mindenségben örökké élek.

2024.01.20.