Febr.27-én hunyt el a magyar romantikus regény megteremtője, JÓSIKA MIKLÓS (1794 - 1865) író, újságíró, politikus.
Tordán született, édesanyja a gyergyószárhegyi Lázárok ágából származó Lázár Eleonóra, a többi felmenője is erdélyi történelmi családból származik, anyai nagyanyja Bornemissza Anna (a híres szakácskönyv szerzője) volt, aki hároméves kora óta nevelte anyja halála után.
Jogot tanult, katonaként is szolgált, közben a francia hadjárat során 1815-ben megismerte és megszerette a klasszikus irodalmat és művészetet.
Miután megnősült, gazdálkodott. Wesselényi volt a példaképe, őt követve engedte el birtokán jobbágyai robotját és a dézsmájuk egy részét.
Bajza és Vörösmarty biztatására jelentette meg Abafi c. regényét, melyet a kritika és a közönség is nagy lelkesedéssel fogadott. Ezt a könyvét egyéb írások követték, de már színvonalban nem érték el az Abafi -t.
1848-ban a Honvédelmi Bizottmány tagjaként volt országgyűlési követ is, a szab.harc vége felé követte a kormányt Debrecenbe, Szegedre, Aradra. Bár tettleg nem vett részt fegyveres harcban, mégis "in effigie" halálra ítélték, vagyonát elkobozták. Ekkor már második felesége volt, akivel elbujdostak, Brüsszelben telepedtek le. Ott a feleség csipkeboltot nyitott, németre fordította férje írásait, ebből éltek. Egy központi irodát nyitottak a magyar emigránsok számára, ahol azok a világlapokhoz is hozzájutottak, ez ügyben Kossuthal 130 levelet váltott. Mivel pénze fogytán volt, egészsége is megrendült, orvosa tanácsára Drezdában kezdtek új életet. Itt ideig-óráig gyógyult, de a kiegyezés hírére már nem tudott hazajönni, mert 1865 februárjában elhunyt. Mégis Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben nyugszik feleségével együtt, mert unokaveje idővel hazahozatta hamvaikat.
Jósika Miklós tehát szeretett Erdélye földjében nyughat, melyről oly sokat írt erdélyi tárgyú és erdélyi helyszínű könyveiben.
