Febr. 23-án hunyt el SÁNDOR MÓRIC (1803 - 1878) európai hírű lovas, úszó és vadász, akit mindenki csak "ördöglovas"-ként emlegetett. Hajmeresztő lovasbravúrjairól híresült el. Hosszú lenne most elsorolni, milyen extrém dolgokat művelt, egyet említek csak, amiről különleges melléknevét is kapta. Angliában történt az eset, hogy fogadásból sikerült betörnie egy kezelhetetlennek hitt lovat. Ekkor a ló gazdája hitetlenkedve így kiáltott fel: "Ez nem ember, ez egy ördög!" Ezután Londonban, Bécsben, Pesten szájról szájra terjedt az ördöglovas legendája.
Pedig ezt a gyermek Móric láttán senki sem merte volna megjósolni; vézna, sovány gyerek lévén, apja a lovak közelébe sem engedte. Apja halála után viszont 17 évesen, a birtok örököseként a lovak lettek szenvedélyének tárgyai. Mellette azért tanult, képezte magát, nyelveket tanult, még zenét is szerzett. Az ifjú gróf megbízható, komoly jellem volt, soha nem ivott, nem kártyázott, és nem voltak pikáns kalandjai.
Az 1820-as, -'30-as években még szenvedélyesen érdeklődött a reformkor modernizációs törekvései iránt, olyannyira, hogy Angliában elkészíttette a kor leghíresebb mérnökével az első Lánchíd tervét - Széchenyivel egyébként ekkor még jó barátságban volt, a grófnak ő vetette fel először egy Budát és Pestet összekötő híd ötletét. Olvasva az életét, arra a véleményre jutottam, hogy ő lehetett volna a második Széchenyink (sok mindenben azonos nézeteket is vallottak). Csakhogy időközben megnősült, s nem más lett az apósa, mint a hírhedt Metternich kancellár! Így aztán érthető, hogy az 1848-as eseményekben sem vett részt. Egyre inkább kivonult a közéletből, csak a lovaknak élt. Hajmeresztő mutatványai miatt számtalanszor tört el a kulcscsontja és a bordái, rengeteg agyrázkódása volt, hihetetlenül sokszor kificamodott a térde. Egy lovasbalesetben a feje olyan súlyosan megsérült, hogy 1850-es bécsi tartózkodása során elméje elborult. Dühöngései miatt meg kellett kötözni, és egy prágai elmegyógyintézetbe vitték, ahonnan néhány év múlva hazaengedték. Ezután csak a ménesével foglalkozott, vadászott, emlékeinek élt. Társszerzőként még könyvet is írt: Hazai vadászatok és sport Magyarországon. Öreg korára újra úrrá lett rajta az elmebaj, így élete hátralevő részét a döblingi elmegyógyintézetben élte le - akárcsak korábbi barátja, Széchenyi.
Emlékét a népi emlékezet is megőrizte, film és operett is készült róla. Bajnán, ahol élt, pusztulásnak indult kastélyát rendbehozták, benne állandó kiállítás nyílt életéről.

Ármány és szemfényvesztés elemzése Gergőtől,a megszokott precizitással és objektivitással... https://odysee.com/@Szkeptikus....Kerekasztal:9/AI_Sor

https://www.bitchute.com/video/iLXnYECtnslF/

Akinek nem inge... De... Nem attól leszel "gazdag" vagy "szerencsés", ha te is megosztasz olyan képeket, melyeken egy felfoghatatlanul nagy mennyiségű (összegű) készpénz halmaz látható. Ez nem olyan tett, ami előbbre viszi a világot, vagy akár csak tégedet megsegít. Ez csak egy olyan szánalmas pótcselekvés, ami arról árulkodik, hogy mennyire nem vagy tisztában azzal, hogy mit és hogyan kellene tenned a földi halandóként eltöltött rövidke idődben. Legalább ne lobogtasd ily módon azt a "szegénységi bizonyítványt", ami nem is biztos, hogy leginkább az anyagiakra jellemző, inkább tanulj és fejlődj, úgy mindenki jobban fog járni...

Kedves KLUBTAGOK! Bemásolom ide Fabiny Tamás Evangélikus Püspök bocsánatkérését - amit a pedofilia miatt szenvedő gyermekekhez írt - tulajdonképpen mindannyiunk nevében.
Először viszont saját határozott válaszomat másolom ide be, amit neki személyesen is elküldtem:
*******
Fabiny Úr! Amennyiben "általánosságban" kér bocsánatot a pedofil
egyházi emberek ártatlan áldozataitól, azt nagyon rosszul teszi,
hiszen bocsánatot az szokott kérni, aki maga is bűnös. Ön pedofil?
Az Ön egyházában történtek ilyen események? Kérem, tehát, hogy
fogalmazzon pontosabban! Kinek a nevében kér bocsánatot és melyik gyerektől, milyen megtörtént ügy kapcsán?
Viszont, ha "CSAK ÚGY, A LEVEGŐBE BESZÉL", akkor maximálisan felháborítónak tartom azt, hogy "illetékes elvtársként" kollektíve kér bocsánatot olyanok nevében is, akik nem követtek el semmit, nem úgy látják, ahogy az a valaki, aki van annyira pofátlan, hogy nevükben felszólaljon nyilvánosan!
Szerintem erre Magát nem hatalmazták fel az emberek, sem a saját
egyházának a hívői, sem a lelkészei, sem más vallású emberek sem!
Én, hatgyermekes - Jézus hívő - apaként egészen biztosan nem!
Ha lelkiismeret-furdalása van, ha információi vannak pedofil esetekről, akkor azonnal menjen az ügyészségre és tegyen vallomást! Ugyanis büntetőjogi értelemben ez az Ön kötelessége.
A kilencvenes években, hasonló "pofátlan módon" kért HORN GYULA bocsánatot a MAGYAR NÉP NEVÉBEN a zsidóságtól, az 1944 -ben történtek miatt.
ÉN KI KÉRTEM és KI KÉREM MAGAMNAK AZT IS, én nem éltem akkor, a SZÜLEIM sem éltek akkor, mint ahogy most is kikérem mindannyiunk nevében: MI NEM BÁNTOTTUNK ÁRVA GYERMEKEKET, nem vagyunk felelősök az intézményi vezetők, vagy a különböző vallási elöljárók gaztetteiért, mint ahogy a zsidóság ellen elkövetett bűnökért sem, lehet hogy Ön felelős, de akkor csak a saját nevében kérjen bocsánatot!
Ezért most TŐLÜNK: MAGYAR CSALÁDAPÁKTÓL és
CSALÁDANYÁKTÓL is illene BOCSÁNATOT KÉRNIE!
*** Viszont ha most arra fog hivatkozni hogy ezt nem MAGA mondja, hanem Dietrich Bonhoffer /később vértanúvá vált német evangélikus lelkész / ez az írásából nem derül ki, hiszen nem tette idézőjelbe az adott gondolatsort, akkor Dietrich Bonhoffer követőjeként - vagy nevében - kérjen mindazoktól bocsánatot, akiket ártatlanul besározott a kollektív felelősség vádjával!
Mindannyiunknak vannak hibái és - sokuknak akár - bűnei
is, ez nem kérdés. De demagógia a közös - kollektív - bűnösség
kikiáltása, mindenki feleljen csak a saját hamisságáért, bűnös
tetteiért!
Megjegyezném, hogy nem ártana tisztázni - evangélikus
vezetőként - amikor "AZ EGYHÁZ" -ról beszél - általánosságban -
hiszen száz és száz egyházi gyülekezet létezik, ezer és ezer féle
keresztény hívő, millió jó szándékú JÉZUST követő LÉLEKRŐL beszélek most, akiket mélységesen felháborít ez a fajta "kollektív elme- zavarodott okfejtés"!
Tisztelettel: Heffner Attila
***
És akkor az EREDETI CIKK:
"Nyilvánosan bocsánatot kért a bántalmazott gyermekektől az evangélikus egyház elnöke..."
Fabinyi Tamás beszédének leiratát alább közöljük:
„Jézus ezt mondta a gyermekekről: »Ilyeneké az Isten országa.«
Most azokról és azokhoz a gyermekekhez szeretnék szólni, akik kiszolgáltatott és sérülékeny élethelyzetükben Isten országa helyett alantas erők hatalmát tapasztalták meg. Azokra gondolok, akiknek világrajöttét nem áldásnak, hanem átoknak tekintették.
Akikről szüleik lemondtak, és nevelőotthonba adták őket. Fájdalmasan sokan vannak ők. Sok reményt adó példa ellenére nem úgy tűnik, hogy leginkább ezeké a kisfiúké és kislányoké lenne az Isten országa. Ők mélységes szomorúsággal néznek a világba, és gyenge vállukon mázsás terheket cipelnek. Nekik családi viszályok vagy mélyszegénység és nyomor miatt jutott ez a sors. Testileg és lelkileg kihasznált emberek ők,
akiket hatalmi és sze*uális zaklatásnak tettek ki.
Ugyan, kié az Isten országa? Azoké, akik már régen nem gyermekek, de a traumák hosszú évek óta kísérik őket? Akik alkoholba vagy kábítószerbe menekültek, más megoldást nem találva? Mindez köszönőviszonyban sincs Isten országával, valaki becsapta őket! Ha rendezett családban élnek is, árnyként követik őket az egykor átéltek. Csoki vagy zsarolás. Cukor vagy korbács. Amint fordul a kulcs a zárban… Immár nem tudnak segítségért kiáltani… Marad a szégyen és a hallgatás kötelezettsége.
Éppen azok fordítanak nekik hátat, akiktől védelmet remélhettek volna.
Hogy lehet így Isten országáról beszélni? Az egyházra is ráég a szégyen, amiért szolgái nem vették időben észre a jeleket. Vagy ha sejtettek is valamit, inkább elfordították a fejüket. Hallgattak, amikor kiáltani kellett volna.
Zavartan magyarázkodtak, amikor jobb lett volna mélyen hallgatni.
Böjt az önvizsgálat ideje: nem hivatkoztunk-e unos-untalan úgy Istenre, hogy valójában miattunk káromolják az ő nevét?
Böjt a bűnbánat ideje. Egyénileg és közösségben így kell szólnunk: csak mélységesen szégyenkezni tudok a magam és mások bűnei miatt.
Böjt a bűnvallás ideje. Minden korban. Farizeusi gőg helyett a vámszedővel együtt mondhatjuk: »Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!«
Tanulhatunk Dietrich Bonhoffer később vértanúvá vált német evangélikus lelkésztől, aki Etikájában ezt írta:
»Az egyház megvallja, hogy noha látta a brutális erőszak önkényeskedését, számtalan ártatlan testi-lelki szenvedését, az elnyomást, a gyűlöletet, a gyilkosságot, nem emelte fel szavát ellene, és nem talált módot arra, hogy az áldozat segítségére siessen. Bűnös lett Jézus Krisztus leggyengébb és legvédtelenebb testvéreinek a pusztulása miatt.«
Bocsánatot kérünk ezektől gyermekektől,
akiknek nem Isten országáról tanúskodtunk, jóllehet Jézus ezt ígérte nekik.
Bocsánatot kérünk azoktól, akikben megbotránkozást keltettünk és akiknek csalódást okoztunk. Akik immár fittyet hánynak arra, ha azt papoljuk: »Ilyeneké az Isten országa«.
Pál apostol Krisztus testének nevezi az egyházat: ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi. A másik bűne az én bűnöm is.
Az egyház ezért bocsánatot kér. Megköveti azokat, akiket fájdalom, gyalázat és sérelem ért.
Bonhoeffer bűnvallása ezzel a mondattal zárul:
»Azáltal, hogy az egyház bűnvallást tesz, nem mentesíti az embereket saját bűnvallásuk alól, hanem hívogatja őket a bűnvallás közösségébe.«
Fabiny Tamás evangélikus püspök
(Elhangzott a Kossuth Rádió Vasárnap Újság című műsorában 2024. február 18-án.)