Márc.15-én született a Balaton festője, EGRY JÓZSEF (1883 - 1951). Mivel egy nagyon szegény napszámos családból származott, nem sok esélye volt a főiskola elvégzéséhez. Autodidakta módon kezdett festeni, Lyka Károly művészettörténész meglátta benne a zsenit, s támogatásával kijuthatott Párizsba. Idehaza a Képzőművészeti Főiskolán egyebek közt Szinyey és Ferenczi Károly is mestere volt.
Az I. vh. idején egy gyakorlaton beszakadt alatta a jég, megfázott, tüdőgyulladást kapott. Ennek köszönhette élete szerelmét, feleségét. Ugyanis a badacsonyi hadikórházban az önkéntes ápolónőjével kölcsönösen egymásba szerettek. Őt nem vitték a frontra tbc-je miatt, összeházasodtak, s ezután felesége házában Keszthelyen éltek. Innen kezdve második nagy szerelme a Balaton lett. De nemcsak a táj nyűgözte le, hanem inkább a hangulatok, a benyomások. No és a fények! Nemhiába' nevezték őt a fény festőjének is. Barátai Piktornak becézték. Németh István Piktor és Juliska címmel írt róla és feleségéről egy meleg hangú visszaemlékezést. Megemlíti, hogy a háború elején alig volt élelmiszerük,Takács Gyula költő vitt nekik Fonyódról hajóval ezt-azt. Budapest ostromakor műtermét bombatalálat érte, 27 képe megsemmisült. Önironikusan megjegyzi, azt, hogy ezek voltak a legjobb munkái, bátran mondhatja, mert senki nem tudja megcáfolni.
Anyagi gondok miatt kénytelenek voltak eladni a keszthelyi házat, s Badacsonyba költöztek.Művészete itt teljesedett ki igazán. "Ünnepi ruhát veszek a lelkemre, mikor festek" - vallotta. Egy művészettörténész ezt írta róla: "Csak néhány színt használt - legtöbbször vöröset, okkersárgát, fehéret és kéket - mégis csodásan tudta megjeleníteni a belső érzésvilágát".
A festészet mellett másik nagy szenvedélye volt a horgászat. Olyannyira, hogy mikor hírül vitték neki '48-ban a Kossuth-díjjal való kitüntetését, alig akart tudomást szerezni róla, a kapásra figyelt.
Badacsonytomaji temetésén alíg voltak tízen, ahogy erről Fodor András ír: "hatan a választottak, hárman a hivatalosok".
Művei igazán mára értékelődtek fel igazán (olvastam olyan képéről, melyet 20 millióra értékeltek), alkotásai több múzeumban láthatók: a badacsonyi műteremházban, a balatontomaji, zalaújlaki, zalakomári emléházban, a veszprémi múzeumban.

Ha őszinte akarok lenni...

Ágytakaró... foltvarrás.

Ágytakaró... foltvarrás.

Ágytakaró... foltvarrás.

Ágytakaró... foltvarrás.

Nagyon szeretem Cecília előadásait! Régebben a YouTube -on találtam párat belőle, de egy ideje eltűnt. Most nagyon megörültem, hogy újra előkerült! Keressétek a régebbi videóit is.

Laposföldeseknek!

Eratoszthenész megmérte a Föld kerületét. kb. Kr.e. 240 -ben !
Már at i.e. 5. századra széles körben elfogadták, hogy a Föld egy gömb. Ez egy kritikus pont, mivel elterjedt az a tévhit, hogy az ókori népek azt hitték, hogy a Föld lapos.

Eratoszthenész leghíresebb teljesítménye a Föld kerületének mérése. Ennek a mérésnek a részleteit egy mostanra elveszett kéziratban rögzítette, technikáját azonban más görög történészek és írók is leírták.

Eratoszthenész egy Syene / OSZLOP / (ma Aswan, Egyiptom) kútról hallott az utazóktól:

A NAP minden év június 21-én bekövetkező nyári napfordulón délben megvilágította ennek a kútnak az egész alját, anélkül, hogy az árnyékot vetne, jelezve, hogy a nap közvetlenül felette van.

Eratoszthenész ezután a nyári napfordulón délben megmérte egy bottal vetett árnyék szögét Alexandriában, és megállapította, hogy körülbelül 7,2 fokos szöget zárnak be, azaz egy teljes kör 1/50-ét.
A Syene és Alexandria közötti távolság professzionális földmérők segítségével ismert volt, így a tudós képes volt beszámolni arról, hogy a Föld kerülete 250 000 "stadia", tehát 24 ezer és 29 ezer mérföld között van...

Nos? Még mindig lapos?