Egyszerű, de okos, mértékletességet adó szabályok alapján tervezték a heti menüt az asszonyok a régi világban. De mik is voltak ezek pontosan?

Otthoni hasznos táplálkozási szabályok régről - Pénteken bableves, vasárnap hús.

Köztudott, mennyire egyszerű, de okos, mértékletességet adó szabályok alapján tervezték a heti menüt az asszonyok a régi világban. De mik is voltak ezek pontosan?
Ilyen szabály volt például, hogy hetente háromszor volt hús, akkor se nagy mennyiség. Vagy az, hogy pénteken főztek babot. Mindenki tudta, ha péntek, akkor bableves, de mindenképp valami zöldség van a fazékban.

A szombat azonban a nagymosás ideje volt, akkor gyors ennivalóra volt szükség, egytálételre – ilyenkor valamilyen főzelék vagy tészta került az asztalra, esetleg sütőben sült rakottas.

Kedden, csütörtökön és vasárnap volt a húsnap.
Kedden és csütörtökön azonban csak megmutatták a húst a tányérnak – vagyis elhanyagolható mértékben került az asztalra, inkább csak az íze kedvéért tették a fazékba, például káposztafőzeléket ettek egy kis füstölt szalonnával.

Vasárnap viszont, túl a nehéz, beosztó hétköznapokon, minden háztartásban igyekeztek tartalmasabb, finomabb, ünnepi lakomát tenni az asztalra. Ilyenkor főtt a sparhelten a tyúkhúsleves vagy amilyen baromfi éppen akadt. Ha nem, akkor legalább csontleves készült. Vasárnap a második fogás is lehetett valamilyen húsétel, leginkább a levesből kiszedett főtt hús továbbgondolva, vagy direkt vasárnap adták asztalra a csirkecombot pirítva. Ha egész tyúkot főztek a levesbe, akkor megtöltötték azt a májával kevert zöldségekkel, kenyérfélével, és úgy sütötték meg.

Vasárnap lehetett enni valamilyen süteményt is, lepényt vagy buktafélét. Esetleg finomabb desszertet, piskótát, bár a tojással csínján bántak: ha volt is bőséggel, azért a piskóta sok tojást elnyel. Inkább eladták a felesleget a piacon, mert abból a pénzből tudtak venni olyasmit, amit nem lehetett otthon megtermelni vagy előállítani. Ruhaneműkre, lábbelire vagy szerszámokra ment az így befolyt kis pénz. Ezért került inkább bukta az asztalra, mint kényes-krémes piskóta.

Tízóraira, uzsonnára nem gondoltak, legalábbis nem úgy, ahogy az ma természetes:

nem öt, hanem három étkezésben mérték a napot.
De ha nagyon megéheztek közben, segítettek magukon kevés gyümölccsel, zöldséggel, pár szem olajos maggal, amit a kertben, a földeken vagy útközben találtak. Akadt ott vadszamóca, papsajt, dió, alma, télen akár búzába elrakott körte is.

Ha a mai egészséges táplálkozási szabályok szerint tekintünk a mondjuk 100 évvel korábban élt, vidéki, falusi emberek menüjére, azt láthatjuk, hogy nem volt fejedelmi, de éppen elég volt az élelmük. Változatosan ettek, mert került tej, tejtermék, tojás, hús, zöldség, gyümölcs, gabona is a fogásokba.

Vagyis jutott fehérje, szénhidrát, rostok, zsír is minden hétre. Nagyon is jó arányban.
Jelentős mennyiségű burgonyát fogyasztottak, mert azt nagyon sokféleképpen el lehetett készíteni, gyorsan főtt, és a maradékát is újra lehetett gondolni. Jó példa erre a ma „pipice, holnap gánica” krumplis csodája, amivel két napig jól laktak az emberek, pedig ugyanazt fogyasztották szinte. Ugyanis a pipice maradékából készülhetett másnap a gánica.

A kukorica is jelen volt az alapanyagok között, sokkal nagyobb mennyiségben, mint ma. Gombócokat, palacsintaféle lepényeket is készítettek belőle, meg málét is, amit aztán akár sósan, akár cukrosan – kicsi lekvárral – lehetett fogyasztani, és nagyon laktató éteknek számított.

Úgy tűnhet, hízlaló volt ez a menü, például a sok krumplival, csakhogy

nem voltak durva elcsúszások a szénhidrát fogyasztásában, mint ma.
Éppen csak annyi cukor került a szervezetbe, amennyi természetes formában azaz zöldségben, gyümölcsben vagy a gabonafélékben adott volt.

Nem ittak cukros üdítőket, mert vizet ittak. Annyit, amennyire szüksége volt a szervezetnek. Az biztos, hogy nem kellett számolgatni, hány pohárral kell meginni. Ha megszomjaztak, friss vízzel oltották a szomjukat. Ha megéheztek, de még nem volt ebédidő, néha vízzel töltötték meg a hasukat, mert tudták, hogy a testüket egy kis ideig be lehet csapni ezzel a trükkel. De nem álltak neki nassolni, hiszen a munkának mennie kell, különben nem lesz ennivaló az asztalon aznap, meg holnap, a jövő héten, hónapban, télen is.

Forrás:"egy. hu, Kassi Tini"
Falusi Hagyományőrzés
#hagyomany
#étkezés

Aug.7-én született Nyírbátorban a híres történelmi családból való BÁTHORY ERZSÉBET (1560 - 1614) grófnő.
Aki nevét hallja, rögtön az ugrik be neki: "a csejtei rém". Pedig történészek mára kiderítették, hogy a fele se igaz, amivel vádolták, egyértelműen koncepciózus eljárásnak volt az áldozata. Korának hímsoviniszta, boszorkányégetős világában nehezen elfogadható az erős, okos, több százezernyi holdas birtokát (mely a Felvidéktől a Vajdaságig terjedt) megözvegyülve ügyesen irányító fehérszemély. Ez csakis az ördöggel cimborálva lehetséges! Tény, hogy érdekelték az okkult tudományok, emiatt még férje életében megfeddte őt az udvari papjuk. Na, de amit suttogtak és terjesztettek róla: hogy szépsége megőrzése érdekében szűz lányok vérében fürdött és itta is vérüket! Ilyet csak beteg elme találhatott ki - vagy az emberi butaságot és hiszékenységet agyafúrtan kihasználó személy. Hiszen biológiai tény, hogy a vér tulajdonságánál fogva képes rögtön megalvadni, egy kádnyi kocsonyában lehetetlenség lett volna fürödni (hacsak az ördög nem segít valami vérhigítóval). Ennek ellenére 300-600 jobbágylány szadista kínzásával és megölésével vádolták - persze, bizonyíték nem volt, csak a kínzásokkal kicsikart tanúvallomásokra hagyatkozhattak. Így még arra is akadt tanú, hogy az ördöggel szeretkezett! ("Természetesen", az öt tanúnak nem kegyelmeztek, lefejezték, elégették őket.) Báthory Erzsébetet úgy fogatta le a nádor, hogy még csak bíróság elé sem állították, befalazva törhette fejét, hogy vajon mi a bűne (talán sejtette, hogy Thurzó György nádor bosszújának az áldozata, kinek a hatalmas birtokra fájt a foga, s a házassági ajánlatát visszautasító özvegytől kapott kosár után csak ilyen nemtelen módon juthatott az asszony javaihoz). Csoda-e, ha szegény nő négy évnél tovább nem bírta, s megbomlott elmével fejezte be életét 54 éves korában.
Ma már tudjuk, hogy mindez csak színjáték volt. Az igazi "bűnt" nem olvashatták a fejére: 1. rokona volt egy Habsburg-ellenes Báthory, aki Bocskait is támogatta; 2. birtoka még a királyénál is nagyobbra rúgott, ráadásul a királynak adóssága is volt vele szemben; 3. az eljáró nádor ellenségének tekinthető, elfogultsággal vádolható.
Az egész történetben az a legvérlázítóbb, hogy a grófnőre mindennek pont az ellenkezője volt a jellemző! Levelei bizonyítják szociális érzékenységét és mélységes vallásosságát. Gondja volt jobbágyaira, a török-dúlta területek özvegyeit, meggyalázott leányait pártfogásába vette, népének betegeit gyógyította, támogatta a külhoni tanulmányúton lévő diákokat. Alakját mégis rémséges és kegyetlen tettek legendái övezik, melyek világszerte úgy váltak ismertté mint a vámpírszerű borzalmak példája. Ráadásul a legtöbb mende-monda nem is életéből való, hanem halála után két évszázaddal később keletkezett! Angliában kinyomtatták nemlétező(!) naplóját is, melyben állítólagos áldozatai nevét jegyezték fel. Hogy különösen a Felvidéken mennyire élő volt a nép körében a "csejtei rém" legendája, példa rá Nyitra vármegyében (Csejte megyéje) született édesapám, akit már gyerekkoromban hallottam, mikor a Báthoryak földjéről származó édesanyámmal beszélgettek Báthory Erzsébet rémtetteiről.
Hogy ne szomorú végződése legyen bejegyzésemnek, néhány érdekes êletrajzi elemre is kitérek: gyermekei közül lánya a szigetvári hős unokájának (akit szintén Zrínyi Miklósnak hívtak) a felesége lett. Pál fia révén unokája lesz a Wesselényi-féle összeesküvésben részt vevő Nádasdy Ferenc. A család leghíresebb tagja, Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király a nagybátyja volt.

Aug.6-án hunyt el Drezdában (1673 - 1757) MÁNYOKI ÁDÁM, II.Rákóczi fejedelem udvari festője, "a magyar művészet mikes kelemenje".
Nem véletlen ez a jelző, mert neve hallatán legtöbbünknek a nagyságos fejedelem portréja jut eszünkbe, pedig ezen kívül még számtalan jó arcképet festett, nem véletlenül alkalmazták őt több uralkodói udvarban is.
A Börzsöny lábánál meghúzódó Szokolyán született egy református lelkész-családban. Nem találtam rá magyarázatot, hogy 12 éves korában szülei miért adták örökbe egy német tábornoknak, aki magával vitte Németországba. Mindenesetre festői karrierje így kezdődött külhonban. Már felkapott festő volt, mikor a német származású Rákócziné bemutatta őt a fejedelemmek. Mányoki ezután ecsetjével Rákóczi szolgálatába állott. Rákóczi ajánlotta be a lengyel király udvarába is. Magyarországon szeretett volna végleg letelepedni, de az itthoni főúri családok megrendelése nem volt elég a megélhetéshez, így újra nyakába vette Európát. Egyebek közt lefestette III.Károly kislányait, Mária Annát és Mária Teréziát (ez utóbbiról nem találtam képet).
A festészet mellett az aranycsinálás titka is erősen foglalkoztatta, rá is ment minden jövedelme. Gyermektelenül, elszegényedve halt meg Drezdában. A 2.vh.-s bombázáskor a város temetőjével sírja is elpusztult, ezért idehaza egy emlékhelyet létesítettek számára a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben.
Egyik Rákóczi-portréja a Nemzeti Múzeumban látható, a másikat több más magyar vonatkozású arcképpel együtt a Nemzeti Galériában őrizzük.
Egy kiegészítés:
Nemcsak Rákóczi élete volt meglehetősen mozgalmas, de a róla készült legismertebb képének is kalandos az útja. A portrét már a szabadságharc bukása után Lengyelországban festette Mányoki 1712-ben. A kép a lengyel király és szász választófejedelemnek készült, s Rákóczi alándékaként került Drezdába. Az I.vh. után Erős Ágost hagyatékából egy magyar műgyűjtő vàsàrolta meg s ajándékozta a magyar államnak. Ma pedig minden iskolás gyerek Mányoki Ádám leghíresebb alkotása után ismerheti meg a "pro patria et libertate" halhatatlan hősét!

Nérónak öt házastársa is volt - ebből három nő volt, kettő férfi. Az első felesége, Octavia azért halt meg, mert Néró beleszeretett a második asszonyba, Poppeába. Először csak Pandateira szigetére száműzte Octaviát, de – mit tesz isten – a császárnét felvágott erekkel találták meg egy forró fürdőben. Nászajándékul Poppea megkapta Octavia levágott fejét is. Sajnos a második házasság sem tartott sokáig, mert a terhes császárnét Néró hasba rúgta, aki belehalt a vetélésbe. Harmadik felesége, Statilia Messalina – érthetetlen okokból – túlélte a császárt.
De Nérónak két férje is volt - igaz, róluk keveset tudunk. Az első egy Pythagoras nevű férfi volt (a névazonosság a matematikussal csak véletlen). Sporusról már többet lehet tudni; ő Néró rabszolgája volt, és puer delicatusként (kedveskedő fiú) tartotta maga mellett. Sporus állítólag annyira hasonlított Poppeára, hogy Néró teljesen beleszeretett, és úgy döntött, hogy a feleségévé teszi. Megnöveszttette a haját, kasztráltatta a fiút, majd vallási szertartás keretében feleségül vette.
Sporus innentől fogva úgy tűnt fel Néró oldalán, mint a birodalom császárnője; nyilvánosság előtt ugyanazokat a kitüntetéseket viseltek. Egyesek szerint Néró így próbálta kompenzálni a szexuális aberrációit, mint például az anyjával elkövetett vérfertőzést vagy egy Vesta-szűz megerőszakolását. Jupiter tudja, hogy egy rabszolgafiú kasztrálásában és elcsábításában mi lehetett a kompenzáció.
Néró halála után Sporus Nymphidus Sabinus gondozásába került, aki részt vett a Néró elleni összeesküvésben is. A „gondozásába került” erősen idézőjeles kifejezés, mert ő is úgy bánt a fiúval, mintha a felesége lenne. A korábbi császárnővel való hasonlóságot erősíti, hogy Nymphidus is Poppeának szólította a fiút. Nymphidus halála után Sporust Otho császár vette a szárnyai alá. Az eddigiek alapján alighanem egyértelmű, mit jelent egy császár védencének lenni.
Otho csak három hónapig uralkodott; az elbukott bedriacumi csata után a saját kardjába dőlt. Amikor utódja, Vitellius azt akarta, hogy Sporus vállaljon főszerepet a Perszephoné elrablása című színdarabban – a darab egyik pontján megerőszakolták volna –, Sporus inkább öngyilkos lett, mint hogy vállalja a megaláztatást. A történetírók szerint még húszéves sem volt a halála idején.
Hegyeshalmi Richárd

https://www.freebook.hu/read-b....log/36_box-ugy-tunik

Box úgy tűnik hogy az idők nem változnak | #box

Augusztus neves szülötte az Egri csillagok írója, GÁRDONYI GÉZA (1883 - 1922) író, költő, drámaíró, tanító.
Életéről, munkásságáról az iskolában hallhattunk eleget, most olyan érdekességeket osztok meg vele kapcsolatban, mely információkat a netről szedegettem össze innen-onnan.
Gondolnánk-e, hogy a későbbi népszerű író - Ady szerint a magyar Dickens - az Egri Líceum hallgatójaként a második évfolyamon magyarból megbukott? Professzora így jósolt: fiam, tebelőled soha nem lesz nagy ember, de a kenyeredet meg tudod keresni".
Gárdonyi nem hivatástudatból jelentkezett néptanítónak, hanem diplomaszerzés céljából. Apja nyughatatlan természetét örökölve, amíg tanított (1881 - 1885), szinte minden tanévet más-más helyen (köztük Karádon is) kezdett. Ennek ellenére nagyon szépen ír a Lámpás főhőséről, egy fiatal tanítóról. A somogyiak figyelmébe ajánlom kötődését Szőlősgyörökhöz, édesanyja falujához, több írásában is megörökíti lakóit. A másik település Balatonkiliti, melynek temetőjében nyugszik két kistestvére (családjával 1-3 éves koráig ő is lakott itt).
"A szerelem...láthatatlan, de igen élvezetes táplálék, melynek első falatja még cukros, az utolsó falatja pedig meg van mérgezve" - cinikus kijelentésnek tarthatnánk ezt a megállapítását, ha Gárdonyi nem saját tapasztalatból beszélne: házassága szerelemmel indult, született három gyermekük, majd hét év után elváltak. A válás után több kapcsolata is volt Feszty Àrpád nevelt lányát is megkérte, de a lányt nem adták. Egri remeteségét két évtizedig osztotta meg valakivel, aki idővel férjhez ment, de a betegeskedő írót annak élete végéig ápolta.
Nem annyira köztudott, hogy Gárdonyi dalszövegeket is írt. Még kántortanító korában írta a Fel nagy örömre kezdetű karácsonyi dalt, melyet felekezettől függetlenül, ma is énekelnek - ezt a kat. dalt kiskoromban evangélikus édesanyámtól tanultam (eredetileg: Föld, nagy örömre!). Szegeden barátságot kötött Dankó Pistával, akinek hatvan dalt írt. Bródy Sándorról szólva említettem, hogy Gárdonyi Bródy javaslatára költözött Egerbe. Azt is meséltem, hogy amikor felutazott Pestre, mindannyiszor egy tábla szalonnával és egy demizson borral lepte meg ínyenc barátját.
Az író nagyon szeretett vonatozni. A bor c. darabját is egy kéthetes vonatúton írta meg. Történelmi regényeihez alapos kutatómunkát végzett, pl. Konstantinápolyba, Isztambulba is elutazott, hogy az Egri csillagok török vonatkozású részei minél hitelesebbek legyenek. Az agárdpusztai emlékházban láthatjuk titkosírással írt naplóját, melynek megfejtése igencsak próbára tette a szakembereket!
Halála sem volt mindennapi! A hipochonder író 59 éves korában elhatározta, hogy meghal, két hétig nyomta az ágyat, majd elszenderült. Csendes, éjszakai elhantolás volt utolsó kívánsága, de a város pompás temetést rendezett neki. A díszes ceremónia alatt a város összes harangját meghúzták, mialatt a vár egyik bástyáján kapott díszsírhelyén helyezték örök nyugalomra. Fejfáját végakaratának megfelelően egy gerendából ácsolták, rajta a felirat: CSAK A TESTE.

https://www.facebook.com/share/v/vucS1yP4RrwoBe1S/

https://www.facebook.com/17681....63100/videos/a.10213